Újabb álhír terjed a közösségi médiában: most éppen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy január 20-án nyilvánosságra hozott ajánlását sikerült felkapni, és teljesen félreértelmezni, ami ahhoz vezetett, hogy ismét a koronavírus-fertőzés kimutatására használt PCR-tesztek kerültek a középpontba.
Mi az a PCR-teszt?
Érdemes először tisztázni, hogyan is zajlik a PCR-tesztelés, azaz mi lesz a mintával, miután leveszik. A feldolgozó laboratóriumban először kémiai és fizikai módszerekkel megtisztítják, majd egy speciális gépben kinyerik belőle a vírus örökítőanyagát, az RNS-t. Ez centrifugálás segítségével történik. Mindez egy kis kapszulában zajlik, amit egy erre kialakított eszközben nagy sebességgel megpörgetnek. A kapszulában található egy szűrő, és minden, ami nem RNS és DNS, az át is megy rajta a pörgetés során. A szűrő megtartja a nukleinsavakat, azaz a DNS-t és az RNS-t. Egy következő körben kimossák az anyagot újra meg újra, majd ami megmarad, azt használják fel valójában a teszteléshez. Az RNS-minta egy teszthez azonban így még mindig túl instabil, ezért különböző kémiai eljárásokkal DNS-t kell generálni. A DNS-t a PCR gép el tudja kezdeni sokszorozni.
Ez különböző mesterséges DNS-szekvenciák segítségével történik, egy enzim segítségével egy pufferközegben. A PCR gyakorlatilag egy folyamatos ciklusos hőingadozás, amelynek hatására a DNS-szál szétválik, a jelenlévő enzim pedig kipótolja a szétvált szálat, tehát a két szálból lesz két DNS. Ezt újra szétválasztják, újra gyártanak belőle. Ezért hívjuk láncreakciónak. Így lesz nagyon nagy mennyiségű anyag egy pici térfogatban.
A mesterséges DNS-szakaszokhoz egy próbának nevezett szekvenciát is adnak hozzá. A próbára azért van szükség, hogy a gép biztosan felismerje: humán mintát vizsgál, és a szakértők le tudják ellenőrizni, hogy a DNS-sokszorozás megfelelően ment-e végbe, nem történt-e hiba a folyamat során.
Arról, hogy melyik mintában van vírus, és melyikben nincs, egyszerűen a fény árulkodik: a vírus mintái ugyanis elkezdenek világítani a gépben. A sokszorozott DNS-ek adott körülmények között elkezdenek fényt adni. Ezek a gépek a fluoreszcencia szintjét mérik a PCR-eljárás során. Ha fényjelenséget tapasztalnak az egyik mélyedésben, akkor ott egy pozitív minta volt.
A minta útját a laborban speciális keretszoftverek követik végig, amelyek pontosan megmondják, melyik mintával mi lett, pozitív volt-e, vagy sem. Az egész eljárás egyébként nagyon jól automatizált mechanizmusokból áll. Miután a minta bekerül a PCR-gépbe, onnantól a szoftver értékeli ki a folyamatot.
Mit mondott a WHO?
Az Egészségügyi Világszervezet azért adott ki közleményt, hogy tanácsolja a PCR-teszteket végző szakembereknek: ne csak a pozitív tesztet, hanem egyéb körülményeket is vegyen figyelembe, amikor kiértékeli az eredményeket. Ilyen módosító körülmény lehet például a mintavétel időzítése, a minta típusa és a vizsgálat további sajátosságai. Egész egyszerűen arról van szó, hogy nem szabad csakis a pozitív/negatív eredmények alapján megállapítani azt, hogy valaki konkrétan beteg és fertőzőképes-e, mert vannak olyan faktorok, amelyek árnyalhatják a tesztelést.
A közlemény első része figyelmezteti a tesztet végzőket, hogy a gyenge pozitív eredmény esetén ismételjék meg a vizsgálatot akkor, ha indokolt, például, ha a tesztalanynak tünetei vannak. Ez egyébként
A közlemény második része azt fejti ki, hogy az úgynevezett ciklusszám-küszöbértéket úgy kell meghatározni, hogy a minta megfelelően tükrözze a vírusterhelést. Ha nincs a szervezetben vírus, vagy nagyon kevés van, azt nem lehet a végtelenségig sokszorosítani (azaz hiába a sok ciklus, nem lesz pozitív eredmény egy negatív mintából), de a megfelelő ciklusszám meghatározása jó képet ad arról, hogy a tesztalany szervezetében mennyi vírus van. Ha az alany beteg, a teszt azonban mégis alacsony vírusterhelést mutat, akkor a tesztet meg kell ismételni, hogy biztosan meg lehessen állapítani, mennyire fertőzött.
A közlemény utolsó része, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a PCR-teszt pontatlan, csak arra figyelmeztet, hogy azokon a területeken, ahol alacsony az átfertőzöttség, érdemes megvizsgálni a pozitív eseteket, mert esély lehet a fals pozitívra. A PCR-tesztek azonban még így is nagyon ritkán mutatnak fals pozitívakat, a britek szerint valahol 0,8 és 4,3 százalék között lehet az arányuk, és túlnyomó többségük analitikai hibákra vezethető vissza, nem magára a tesztre vagy a ciklusokra.
