Az éghajlatváltozás hatását bemutató fajelterjedési modellek egyik gyenge pontjára mutatott rá az Ökológiai Kutatóközpont két kutatója – írja az ELKH sajtóközleményében.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont két kutatója – Bede-Fazekas Ákos tájépítész, programozó, és Somodi Imelda biológus – a fajelterjedési modellek bizonytalanságainak egy eddig feltáratlan forrását mutatták ki. A fajelterjedési modellek képesek növény- és állatfajok jelenlegi, illetve a jövőben várható elterjedését megbecsülni, éppen ezért alkalmasak arra is, hogy az éghajlatváltozás természetre gyakorolt hatását térképen szemléltessék. Mivel modellekről van szó, ezért bizonytalansággal terheltek, mely bizonytalanságokat a kutatóknak ismerniük kell annak érdekében, hogy a modellek által adott előrejelzéseket megfelelő módon értelmezhessék és kommunikálhassák. A kutatók eredményüket a nemzetközi ökológus közösség egyik rangos lapjában, a Methods in Ecology and Evolution című szakfolyóiratban publikálták.
Az elterjedési modellek segítségével az ökológusoknak lehetősége nyílik megbecsülni, hogy az éghajlat változása miképpen hat az egyes fajok vagy életközösségek potenciális elterjedési területére. Segítségükkel felismerhetik, hogy mely fajokat milyen mértékben és milyen − pozitív vagy negatív − módon érint a várható felmelegedés és az évi csapadékeloszlás változása. E modellek először a közelmúltban (referencia-időszakban) tapasztaltak alapján megtanulják a faj környezeti igényeit, majd ezután képesek becslést adni a jövőben várható elterjedésre vonatkozóan. A környezetet a vízrajzi, talajtani, domborzati paramétereken túl legfőképpen éghajlati változókkal szokás jellemezni.
Az elterjedési modellek a nyers éghajlati adatok (például a 12 hónap csapadéka) helyett származtatott, úgynevezett bioklimatikus változókat használnak. A bioklimatikus változókra – különböző megfontolások alapján – a fajok elterjedését nagyban befolyásoló tényezőkként tekintenek a kutatók. Ökológiai jelentőségükön és könnyű értelmezhetőségükön túlmenően a bioklimatikus változók nagy előnye, hogy viszonylag könnyen előállíthatók nyers éghajlati adatokból, és finom felbontásban elérhetők globális adatbázisokból. Nem véletlen tehát, hogy
Elemzésükben arra mutattak rá a szerzők, hogy a bioklimatikus változók kiszámítása közel sem egyértelmű, és az eltérő számítási módszerek jelentős hatást gyakorolnak a modellek által adott előrejelzésekre. Azt is megállapították, hogy az előrejelzési bizonytalanság ezen újonnan felismert forrásának a nagysága összemérhető a klímamodell kiválasztásának jelentőségével. A klímamodellek hatása a szakirodalomból jól ismert: ha az elterjedési modell más klímamodellel számított jövőbeli éghajlati adatokat kap bemenetként, akkor nagyon eltérő előrejelzést adhat. Éppen ezért szokás több klímamodellt használni az elterjedés becslésekor.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a bioklimatikus változók számítása által a modellekbe vitt bizonytalanság mértéke nem sejthető, ha csupán a referencia-időszakra készült becsléseket és a modelljellemzőket tanulmányozzák. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy egy modell látszólag megbízható, ám a jövőben várható elterjedés tanulmányozása közben felszínre kerül a modell csökkent megbízhatósága. Módszertani tanulmányuk végén a kutatók arra is felhívták az ökológusok figyelmét, hogy a bioklimatikus változók számítási módjának átlátható, részletes kommunikációja elengedhetetlen, hiszen ennek hiányában a modell bizonytalanságainak egyik forrása rejtve marad, esetlegesen félrevezető információkat szolgáltatva ezzel a klímaváltozás várható hatásairól.
