Valószínűleg senkinek sem árulunk el titkot: egy egészségügyi intézményben fokozottan figyelni kell a higiéniára, és ez a potenciálisan fertőző vérminták esetében különösen igaz. A vér kezelése azonban nem ér véget a tesztelés befejezésével, ezt követően is igen gondosan kell bánni a testnedvvel.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése alapján ennek mintegy 15 százaléka potenciálisan fertőző, mérgező vagy sugárzó – arról nem is beszélve, hogy egyes hulladékok, például az injekciós tűk akár sérüléseket is okozhatnak.
A szakértők az egészségügyi hulladékok számos csoportját különböztetik meg, a WHO szerint a különböző minták például a fertőzőek közé tartoznak. Ebbe a csoportba egyéb testfolyadékokat, laboratóriumi tenyészeteket, fertőző ágenseket, illetve fertőző páciensektől származó hulladékokat, így kötszereket is besorolnak. A magyar jogszabály alapján a vér egyébként a különleges kezelést igénylő (fertőző) hulladékok közé tartozik.
Bár a WHO-nak vannak ajánlásai az ilyen szemetek kezelésére, országonként változhatnak az előírások. Általánosságban elmondható, hogy a testnedveket, így a vért is nagy elővigyázatossággal kezelik, és speciális tárolókban, elzárva tartják. Miután a minták hulladékká váltak – azaz mondjuk átestek a tesztelésen –, kifejezetten erre a célra kialakított, folyadékzáró, mechanikai sérüléseknek ellenálló egységekbe gyűjtik őket. Ezeket bizonyos időközönként kiürítik, az ezzel foglalkozó szervezet pedig elszállítja őket.
Ezt követően az elhasznált minták a többi egészségügyi szeméttel együtt egy, az ilyen típusú hulladékok kezelésével foglalkozó telepre kerülnek. Itt aztán vagy teljesen megsemmisítik, azaz elégetik, vagy fertőtlenítik, felaprítják őket. Ilyen állapotban már erre kijelölt szemétlerakókban is elhelyezhetőek.
