Tudomány

Koronavírus: egy láthatatlan ellenséggel küzdünk

Korábban a témában:

Milliók élnek karanténban, hanyatlik a gazdaság, az egész világ azon szorong, mikor lesz ennek vége. A lazításra várunk, de közben tartunk attól, hogy második hullámot indít majd el, találkoznánk a barátainkkal, de tartunk tőle, hogy megfertőződünk, vagy mi adjuk tovább a betegséget. Igazi bizonytalan időszak ez, amit még tetéz az is, hogy az ösztöneinkkel és az evolúciós örökségünkkel kell szembemennünk, mikor egy láthatatlan ellenséget próbálunk kivédeni. Meghallgattuk a CEU Határtalan Tudás online előadását, ahol klímaszakértők, történészek és pszichológusok beszélgettek arról, miért is ilyen nehéz megállítani a koronavírus-járványt.

Nem hinnénk, mennyi folyamatot indít el egy ilyen járvány

„Európa megélt már nagy járványokat, amelyek hatása sokkal borzasztóbb volt, mint amit most látunk” – mondta el az érdeklődőknek Laszlovszky József régész, a visegrádi királyi központ kutatója, a CEU Kulturális Örökség Tanulmányok Tanszékének vezetője, aki főként a középkorban tomboló pestissel hasonlította össze a koronavírus-járványt. „Ebből azt kellene megértenünk, hogy egy ilyen járvány idején nemcsak azt kellene figyelni, hogyan terjed a vírus, hanem azt is, hogyan működik a társadalom, miként válaszol bizonyos dolgokra.”

Kép: PIERRE-PHILIPPE MARCOU / AFP

Laszlovszky szerint a fekete halál időszakában a betegség olyan folyamatokat is elindított, amelyeknek látszólag közük sem volt a járványhoz, mégis fontos őket megérteni, mert sokat elmondanak arról, hogyan működött egy-egy társadalom. Ez most azért is különösen érdekes, mert jelenleg nincs olyan ország a világon, ahová pár hónap alatt ne ért volna el az új koronavírus.

„Ha a szerzetesrendeket nézzük, azt látjuk, hogy bizonyos rendek válságba kerültek a pestis után, viszont mások fejlődésnek indultak. Az egyik legszigorúbb szerzetesrend, a Karthauzi Szent Brúnóhoz köthető, hihetetlenül fellendült ekkor, méghozzá olyan helyeken is, amelyeken nem gondolnánk: a nagy itáliai városok közelében. Ezeket egyértelműen súlyosan érintette a járvány, ahogy most is, a népsűrűség és a kapcsolatrendszer miatt, magas volt a halandóság. Az egész azt mutatja, hogy

a társadalom gondolkodásmódjában a spiritualitás felé fordult, amikor az embereknek nap nap után a halállal kellett szembenézniük.

Ilyen nem várt folyamat lehetett még az is, hogy a földesurak telepeseket hívtak az elnéptelenedett földjeikre, vagy például az az egyszerű következmény, hogy bizonyos társadalmi rétegek jobban jöttek ki a járványból, bizonyos rétegek rosszabbul. Ez most is érezhető: azoknál a munkaköröknél például, ahol home office-ot lehet berendezni, jellemzően kevesebb a gond, mint azoknál, akiknek be kell járniuk, vagy akik ezért elveszítik a munkájukat. „A járványt követő válság elsősorban azokat fogja sújtani, akik már eleve rosszabb helyzetből indultak. A kérdés csak az, hogy a politika hogyan fogja ezeket az egyenetlenségeket kezelni” – mondta Kertész János Széchenyi-díjas magyar fizikus, hálózatkutató, a CEU Hálózatkutatási Tanszékének vezetője.

Azt is megjegyezte, hogy most tart ott a társadalom, hogy észreveszi: a tudósok nélkül nem megy semmire, és azok, akik eddig semmibe vették a tudományt, kénytelenek rá hagyatkozni.

Laszlovszky úgy gondolja, hogy hiába sokkal fejlettebb a tudomány, és derülnek ki gyorsabban információk a vírusról, az emberek ugyanolyan tanácstalanok, mint a pestisjárvány idején, a társadalmi folyamatokban ugyanaz látható. „Ez a félelmet és a stresszt is növeli” – mondta. „A történelmi korokban ugyan nem tudták pontosan, mivel van dolguk, nem értették az orvostudományi magyarázatát, tapasztalati alapon sok olyat kitaláltak, ami működött. Sokan azt hiszik, hogy a karantén intézménye a modern orvostudomány által kierőszakolt dolog, pedig ez nem igaz. Már akkor létrejött, amikor az emberek tapasztalati úton felismerték, hogy hatékony, hogy szükség van rá.”

Csak a városiasodás miatt olyan nehéz otthon maradni

Pléh Csaba, a CEU oktatója, Széchenyi-díjas magyar pszichológus, nyelvész szerint nagyon érdekes jelenség, hogy a „Maradj otthon!” életmód ennyire megviseli az embereket. Az antropológusok tudják, hogy ez csak a mi különösen városiasodott világunkban furcsa helyzet,

az utóbbi 150-200 évben vált csak annyira szét egymástól a munka és a család közege.

„Az emberiség jó része ebben a pillanatban is úgy él, hogy ugyanazokkal az emberekkel van együtt egész nap. Számunkra pedig olyan a helyzet, mintha az eredetileg meglévő, iparosodás világát megelőző kapcsolati mintázatunkra kellene visszatérnünk.” Nagy kérdés, hogy meg tudjuk-e ezt tenni, és hogy milyen stresszfaktorokat, nehézségeket okoz a változás.

Az emberben ugyanis egyszerre van meg az intimitás igénye, valamint a véletlen kapcsolatok, találkozások igénye, nem csoda, hogy amint tudtunk, városokat kezdtünk építeni. A véletlen kapcsolatokra való esélyeink most beszűkültek, ez is stresszhelyzetet eredményez. A külső kapcsolati hálózataink nem működnek, beszűkülnek, a tényleges fizikai kontaktusunk a kicsiny világunkra szorul vissza.

A stresszhelyzetet növeli ráadásul az is, hogy egy láthatatlan betegséggel küzdünk: a koronavírus egészen addig nem okoz látható tüneteket, amíg nagyon le nem betegszik benne az ember. A himlő, a pestis is olyan kórok voltak, amelyeknek hordozóin szemmel látható volt a betegség, így kevesebb volt a stressz, nem lehetett kvázi bárki fertőzőképes beteg. Ezekben a helyzetekben sokszor rossz irányba megyünk, és

bűnbakot keresünk, a korábbi előítéleteink is felerősödhetnek.

„Ha valaki szembejön velem fegyverrel, látom, hogy tőle kell félnem” – mondta Laszlovszky. „Ha ez nem így történik, akkor előfordulhat, hogy a már korábban is meglévő előítéletek hihetetlenül felerősödnek bennem, és különböző embercsoportokban keressük az okát, hogy ki miatt lesz rosszabb nekünk.”

Nehezíti a helyzetet az is, hogy az emberiség alapvető ösztöneivel megyünk szembe akkor, ha szociális izolációt folytatunk, hiszen az ember minden más főemlősnél társorientáltabb, veszélyhelyzetben a társas összetartozás erősödik bennünk. A koronavírus-járvány most pont az ellenkezőjét kényszeríti ki, ami extra szorongást okozhat, hiszen az evolúciós tanult folyamatok ellen megy. A járvány után a lerombolt viselkedési tendenciáinkat újra fel kell majd építeni, újra meg kell tanulnunk zsigerből bízni az emberekben, még az idegenekben is, ugyanis az emberi faj erre van berendezkedve.

Ajánlott videó mutasd mind

Egyelőre nem jut Európából Magyarországra influenza elleni oltás

A koronavírus-járvány második hulláma miatt nemcsak Magyarországon, hanem globálisan is megnőtt az igény az influenza elleni védőoltás iránt, és minden ország védi a saját készleteit.  Egyes vélemények szerint az idei oltási kedvet látva 1,4 millió helyett 4 millió vakcinára is szükség lehet idehaza, azonban sem az import, sem az utángyártás nem tűnik könnyen járható útnak.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.