1966. október 21-én egy meddőhányó omlott a dél-walesi Aberfan településére, a katasztrófában 116 gyermek és 28 felnőtt vesztette életét. Az eseményt a II. Erzsébet királynő uralkodását bemutató sorozat, A korona is megörökíti.
Iskolát nyelt el az iszap
Aberfan fölé kisebb hegységként tornyosult az a hét meddőhányó, amelyből egy 1966. október 21-én reggel 9:15 körül mozogni kezdett. Pillanatok alatt egy 9 méter magas iszap- és törmelékhullám alakult ki, majd másodpercekkel később félmillió tonnányi folyékony szén árasztotta el a települést. A hullám a Pantglas Általános Iskolát is elérte, az építményt rövid idő alatt árasztotta el a folyadék.
A lakók és a tűzoltók azonnal az iskolához siettek, hogy megkezdjék a mentést, viszont ahogy teltek az órák, egyre csökkent az esélye annak, hogy maradtak túlélők. A munkálatok irányítását végül a helyiek vették át a tűzoltóktól, szülők, rokonok ástak a törmelékben.
Csodával határos módon a folyadékban csapdába esett levegőnek, az iskola dolgozóinak, illetve a gyors cselekvésnek köszönhetően néhány gyerek túlélte a tragédiát. Az elmondások szerint Nansi Williams konyhásnéni életét feláldozva, saját testét pajzsként használva védett meg pár gyereket.
Az eset gyorsan bejárta a világsajtót. A nap végén 60 holttestet azonosítottak, végül azonban ennél is magasabb volt az áldozatok száma: az aberfani tragédiában 144 ember vesztette életét, közülük 116 gyermek volt.
Késett a királynő
II. Erzsébetet gyorsan értesítették a történtekről. Bár férje, Fülöp herceg hamar ellátogatott Aberfanbe, a királynő csak több mint egy héttel később kereste fel a walesi közösséget. A visszaemlékezések szerint II. Erzsébet megbánta, hogy nem érkezett korábban, aberfani megjelenése azon ritka szereplései közé tartozik, amikor nyilvánosan sírt.
A hagyományosan a brit felsőosztály merevségét reprezentáló királynő empatikus viselkedése miatt végül nem lett botrány döntéséből, 1966 óta pedig II. Erzsébet négyszer tért vissza a településre.
Kilenc hónappal a katasztrófa után a bíróság a nemzeti szénipari szervezetet, a National Coal Boardot (NCB) tette felelőssé a történtekért. Lord Robens, az NCB feje tagadta a vádakat, és azt állította, hogy a meddőhányó mélyén található, ismeretlen forrásból származó víz okozta az omlást. Robens azt is kijelentette, hogy a helyi meddőhányók korábban nem csúsztak meg, noha szabad szemmel is látható volt, hogy 1944 és 1963 között elmozdultak.
A hónapok során 1,6 millió fontot gyűjtöttek össze a tragédia érintetteinek, addig ez volt Nagy-Britannia történetének legnagyobb adománygyűjtése. Az összegből 150 ezer fontot a helyi bányák megtisztítására fordítottak, pedig ez az NCB feladata lett volna.
Kiemelt fotó: a tragédia áldozatainak temetője, kép: iStock
