A hím pávapók (Maratus volans) csodálatos színeivel és táncával hívja fel magára a nőstények figyelmét – kutatók meglepve tapasztalták, hogy a legtöbb pókfajjal ellentétben ez az állat látja a színeket, nagyjából úgy, mint mi. Ezért is olyan fontos a hímek csicsás külseje a nőstények számára. A Cincinnati Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy vajon ugyanez elmondható-e a kevésbé izgalmas színű rokonukról, a farkaspókokról, ezért megvizsgálták, hogy a hímek és a nőstények hogyan viszonyulnak a különböző színekhez.
A farkaspókok (Lycosidae) a sarkvidékek kivételével az egész világon megtalálhatók: Európában körülbelül 70 farkaspók-faj él, Észak-Amerikában 125. Egyik-másik meglehetősen ritka, azonban egyik sem veszélyeztetett. Általában sárgásbarna színük van, ami logikusan azt jelentené, hogy az állatoknak nem fontos a színérzékelés, pedig az Amerikai Arachnológiai Társaság (American Arachnological Society) éves gyűlésén ismertetett kutatásból nem ez derült ki: a hímek például kifejezetten érzékenyek a zöld színre.
A négy pár szemmel rendelkező farkaspókok nem úgy látnak, mint mi: az emberi szem háromszínű látást tesz lehetővé, ami azt jelenti, hogy a benne található csapok (kék receptorok, zöld receptorok, és sárga receptorok) a fény különböző hullámhosszaira reagálnak a legérzékenyebben. A kék receptorok a rövid hullámhosszra, a zöld a közepes hullámhosszra, a sárga pedig a hosszú hullámhosszra érzékeny. A kutatók azt figyelték meg, hogy mennyire fontos ez a színlátás a szaporodás szempontjából.
A kutatók videókat mutattak udvarló hím farkaspókokról a kutatásban résztvevő hímeknek és nőstényeknek (a laboratóriumban 1200 pók él – az arachnofóbiások rémálma!), és mindig máshogy manipulálták a felvételek színösszetételét. Kiderült, hogy a nőstények érzékenyebbek voltak arra, hogy mekkora volt a kontraszt a pók és a háttér között, a hímeket viszont a színek is érdekelték, már amennyiben volt közöttük zöld.
A hímeknek egyébként azért mutattak a nőstényeknek udvarlási táncot járó hímeket, mert a természetben is gyakran előfordul, hogy Most is érdeklődéssel figyelték a videókat, főleg akkor, ha a zöld szín is megjelent rajtuk. A nőstényeknek a szín kevésbé, a kontraszt már inkább érdekelte.
A kutatóknak arra is sikerült rájönniük, hogy a farkaspókok színérzékelése az évszakok váltakozásával változik, ami teljesen logikus, ha belegondolunk: amikor a tél elmúlik, és először merészkednek a szabadba, a fény széles spektrumú. Ahogy azonban zöldülnek a fák, a pókoknak kicsit élesebb, kontrasztosabb látásra van szükségük ahhoz, hogy a sok zöldből ki tudják venni a részleteket.
A kutatás tanulsága azonban számunkra nem ez, hanem inkább az, hogy ha nem szereti a pókokat, kerülje a zöld színt – a hímek ezt ugyanis könnyebben kiszúrják.
