Tudomány zöldövezet

Fejbe lőtték az utolsó dodót

Az egy méter magas, csaknem húsz kilós, röpképtelen dodó az ember által kipusztított fajok jelképévé vált. Most kiderült, utolsó példányával fejlövés végzett.

Az utolsó dodót történészek szerint egy londoni házban tartották  XVII. században, ám egy friss vizsgálat olyanólomsörétet talált a koponyájában, amit madarak vadászatára használtak. Az Oxfordi Egyetem több mint 300 éve őrzik a dodó mumifikált koponyáját és lábát természettudományi múzeumában. Az egyed maradványai képviselik a létező legteljesebb dodócsontvázat, valamint a madár egyetlen fennmaradt szövetmintáját.
Most azt kutatják, hol érhette utol a végzet.

Sörét a fejében

A Warwicki Egyetem kutatócsoportja azért készített CT-felvételeket a koponyáról, hogy megalkothassák annak háromdimenziós mását. „Legvadabb álmainkban sem reméltük, hogy ilyesmit találunk” – idézi Mark Williamset, a kutatócsoport egyik tagja az MTI.

A felvételek bebizonyították, hogy a madarat hátulról találták el a fején és a nyakán, a sörét a dodó bőrébe és csontjába ágyazódott.

A mauritius szigeti dodó, mauritiusi dodó, remetegalamb vagy dodógalamb Mauritius szigetén élt, jókora, röpképtelen galambféle volt jellegzetes, erős csőrrel. Egy méter magas volt, testtömege elérhette a 23 kilogrammot, nagy feje, erőteljes csőre, csökevényes szárnya, vaskos lába volt. Mauritius őserdeiben talajlakó életmódot folytatott, növényi termésekkel és kisebb gerinctelen állatokkal táplálkozott.

Eltűnése fel sem tűnt

1638-ban holland telepesek érkeztek az addig lakatlan szigetre, és a dodógalambok rövid időn belül kipusztultak, az utolsó élő példányt 1662-ben látták. A dodóknak nem volt természetes ellenségük a szigeten, így az embertől sem féltek. A tengerészek könnyűszerrel a fedélzetre csalogathatták őket, hogy friss élelmük legyen a hosszú hajóutak során.

A dodók kihalásához hozzájárultak a telepesek által behurcolt háziállatok és patkányok, amelyek felfalták a földön fészkelő madarak tojásait, valamint az élőhelyük zsugorodása is. Kipusztulását mindaddig nem is érzékelte az ember, amíg szerephez nem jutott 1865-ben Lewis Carroll Alice Csodaországban című meséjében.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.