A rövid válasz: mindkettő.
Maga a szavaz szó a nyelvújítás során keletkezett a „szó” „szav” tövéből, illetve a „-z” igeképzőből – hasonló módon jött létre a „szaval”: a „szav”, illetve az „-l” képző összetételével.
Arany János 1859-ben például ezt írta Tompa Mihálynak A telivér című darab kapcsán:
De nemcsak a Telivér, hanem én is megbuktam académiai első bírálatommal, csúful leszavazott a többi négy.
Nagyjából harminc évvel később, 1886-ban Jókai Mór viszont a következőképp fogalmazott A kiskirályok című művében:
A legtávolabb eső helységek választóit bocsátják legelöl, s ha az egész vármegye leszavazott, következik maga Tanusvár. Ennek a szavazóira csak késő este kerül a sor. Addig kívülről be senkit sem eresztenek. Mikor odabenn annyi ember leszavazott, hogy tele a folyosó, akkor a megyeház kisajtaján keresztül kibocsátják az egész csapatot az utcára.
Úgy tűnik, hogy a „le-” igekötő utóbbi esetben a cselekvés elvégzésére utal. Azaz egy kifejezésnek többszörös motivációja is lehet. A második magyarázat elfogadásához az kell, hogy más igetövekkel is kombinálódjon a “le-” igekötő hasonló módon, hasonló funkciót eredményezve.
– vagyis indokolt azt mondani, hogy a “le+ige” formájú igekötős igék egy lehetséges jelentése, hogy az elvárt cselekvést eredményesen, sikeresen elvégezte; egy kötelezettséget teljesít, letud.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
