Nagy nap január 22. minden borász és borkedvelő laikus számára: borkereskedők, pincemesterek, szőlőművesek, vincellérek védőszentjét Szent Vincét ünnepeljük. Megjósolhatjuk az év időjárását, az idei bor mennyiségét és minőségét, sőt még tehetünk is érte.
A magyar Vince latin Vincentiusból ered, jelentése győzedelmes, és mivel túl vagyunk a tél felén, ősidőktől kezdve a sötét hatalom erőinek legyőzőjeként, a tavasz hírnökeként tisztelték. Szőlővel és borral való kapcsolatára nincs egyértelmű magyarázat, Bálint Sándor Ünnepi Kalendáriuma szerint nevének a latin vinum, azaz bor szó rokon hangzása lehet a magyarázat.
Mit jósol Vince?
Akárhogy is van, mi lehet a borkedvelőket, borászokat a tétlen téli napokon gyötrő legfontosabb kérdés? Hát persze: milyen lesz az idei termés? A választ is tudják rá régtől fogva, országszerte ismert rigmus:
Ha megcsordul a Vince, / Tele lesz a pince.
Vagyis ha január 22-én szép az idő, megolvad a hó, jégcsapok keletkeznek az ereszeken, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken úgy vélték, akkor lesz sok a bor, ha ma a nap besüt a pincébe, de arra is van példa, hogy a Vince napi eső a sok bor záloga. De jó bor terem akkor is, ha reggel a kocsi jégen jár, délután meg verebek fürdenek a napfényben.
A népi időjárási megfigyeléseket a modern tudomány nem igazolja, de ne legyünk ünneprontók. Ha Vince napsütéssel, esővel és köddel üzen, ezeket objektív módon is értékelhetjük. Molnár László meteorológust kérdeztük:
- Olvad: napközben az ország 90 százalékán olvad a hó, egyedül Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyes területein marad nulla fok alatt a nappali hőmérséklet is.
- Jégcsapok: éjjel mindenhol fagypont alatti értékeket mérhetünk, a napközben csöpögő hólé így alkalmasint jégcsapokat képez.
- Napsütés: országszerte több órás napsütés jellemzi a hétfői napot.
- Eső: ha az ónos is megfelel, akkor Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyében van rá esély az este és az éjszaka folyamán.
- Reggel fagy, délután napfényben fürdenek a verebek: tökéletesen teljesül a feltétel.
Magyarán igen jók a kilátások.
Akkora szőlőszem, mint a disznósajt
Nyilvánvalóan a gazdák semmit nem bíztak a véletlenre, nem hagyták, hogy az időjárás döntsön mennyiségről és minőségről, maguk is mindent megtettek a jó termés elősegítése érdekében. Ennek egyik alapja a Vince napi borozás: minden korty elfogyasztott bor növeli az esélyeket.
A szőlősgazdák pincéről-pincére járva mondták az áldomást, kóstolgatták a hegy levét. Sok helyen levágtak egy vesszőt, vízbe tették a meleg szobában, majd rügyeiből, hajtásaiból jósoltak az őszi termésre. Egyes helyeken a Vince napi mise után a templomban vagy a szőlősorok végére hurkát, disznógömböcöt (disznósajtot) akasztottak, hogy
Mohács környékén a „vincézés” része volt például az is, hogy a János napján szentelt borral, vízkereszt ünnepén szentelt vízzel, a gazdák körüljárták a szőlőt, a széleit szentelt vízzel hintették meg, a négy sarkát pedig a jánosborral öntözték.
Dávodon volt szokásban, hogy takaráskor egy üveg bort rejtettek a földbe, majd Vince napján megkeresték és áldomásként megitták.
Szent Vince vértanúságának egyik ikonográfiai eszköze, a fejsze, néha csákány, irtókapa után főleg német nyelvű területeken favágók és ácsok is patrónusukként tisztelték. Így a történelmi Magyarország több németek lakta településén is.
Sőt, Fraknó, Németújvár és még néhány falu német népe szerint a madarak Vince napján házasodnak. Ezért e napon nem volt szabad az erdőben dolgozni, fát dönteni, nehogy megzavarják a madarak menyegzőjét. Ugyanis másnap, január 23-án, a Szent Szűz kézfogójának ünnepén ezek a madarak énekeltek nászéneket Máriának.
Angyalok védték
Szent Vince hispaniai konzuli családban született valamikor Kr.u. 250 után.Ahogy a Legenda Aurea fogalmaz:
Szent Valerius római püspök nevelte, diákonussá szentelte, majd fődiákonusává tette: sokszor prédikált az időz püspök helyett, miközben kitűnt a rászorulók iránti gondosságával. A Diocletianus-féle üldözés idején, 304-ben szenvedett vértanúságot.
A Legenda Aureában olvasható legendája szerint miután hitét nem volt hajlandó megtagadni, sőt Dacianus helytartónak még öntudatos válaszokat is adott, szörnyű kínokat kellett kiállnia. Kínpadra vonták, testét összetörték, tagjait kificamították, de lelkét nem tudták megsebezni. Marcangolták és égették, végül a dühtől őrjöngő helytartó parancsba adta:
Csukjátok be a legsötétebb börtönbe, éles cserepeket rakjatok cellájába, lábát kössétek egy fához, és így, minden emberi vigasz nélkül hagyjátok ott a cserepeken kiterítve, és jelentsétek, ha kimúlt.
De a börtön sötétjét hatalmas fény űzte el, a durva cserepek puha virágokká változtak, béklyói megoldódtak, és Vince angyalok társaságában vigasztalódott. Ezt látva az őrök megtértek, de Dacianus tajtékzott. Ezután ágyba fektette párnák közé, nehogy még nagyobb legyen dicsősége, ha kínzások következtében hal meg. Így adta vissza lelkét az Úrnak.
A helytartó parancsára testét kitették egy mezőre madarak és vadállatok eledeléül, ám azt rögtön angyalok vették védelmükbe, és sértetlenül megőrizték a vadaktól. Erre kihajóztak vele és a tengerbe dobták, de a teste a visszatérő hajósoknál is gyorsabban ért partot, ahol az emberek tisztességgel eltemették.
(Kiemelt kép: MTI/Varga György)
