Az Európai Űrügynökség (ESA) szerint meglehetősen keveset tudni a jég alatt fekvő kanyonokról. Hogy többet kiderítsenek a formációkról, Noel Gourmelen, az Edinburgh-i Egyetem munkatársa kollégáival a CryoSat és a Copernicus Sentinel-1 műholdak adatait vizsgálták meg.
A kutatók az elemzéssel a nyugat-antarktiszi Marie Byrd-föld partjainál fekvő Dotson-selfjég vastagságát és dinamikáját mérték fel. Gourmelen szerint a csapat apró változásokat fedezett fel a felszíni magassági adatokban és a jég sebességére vonatkozó információkban.
A jég alatt fekvő kanyont a viszonylag meleg, 1 Celsius-fokos víz alakíthatta ki. A folyadék a bolygó forgása miatt az óramutató járásával megegyező irányban és felfelé mozog. A kutatók a korábbi műholdas felvételeket vizsgálva arra jutottak, hogy az olvadás mintázata már legalább 25 éve, az Antarktisz műholdas elemzésének kezdete óta megfigyelhető.
A melegebb víz egy olyan fejjel lefelé álló gleccservájatot hozott létre, amely 15 kilométer széles és 200 méter mély. Gourmelen szerint a szakadék évente 7 méterrel mélyül.
Mivel a jégselfek ereje a vastagságukon múlik, az ilyen kanyonok növelhetik a repedések kialakulásának kockázatát.
A selfjegek a tengerre nyúlnak be, így szétesésük nem járul hozzá közvetlen módon a tengerszint emelkedéséhez. A jégtömegek ugyanakkor a szárazföld felett található gleccsereket védik, eltűnésük tehát jelentősen felgyorsítja a belső jég olvadását.
Gourmelen csapatának következő célja az, hogy az Antarktisz más jégselfjeinél is elvégezzenek hasonló vizsgálatokat.
(Via: Space.com, kiemelt kép: NASA/Michael Studinger)
