A kilencvenes években több film is feldolgozta ugyanazt a témát: mi lenne, ha a Földet becélozná egy aszteroida, amely becsapódásával akár a teljes életet is kiirthatja a bolygónkon. Az amerikai filmekben persze általában jönnek az amerikai hősök, hogy darabokra robbantsák az űrből közeledő sziklát, de azért sokakat nem nyugtat meg ez az elképzelés. Összeszedtük, mire lehetne számítani egy ilyen esetben.
Először is, az esély bármilyen hasonló eseményra nagyon-nagyon-nagyon kicsi. A NASA szerint az, hogy egy igazán nagy rombolásra képes, mondjuk másfél kilométer átmérőjű szikla telibe kapja a Földet, millió évenként egyszer történhet meg. Oké ez még mindig nem megnyugtató, hiszen kérdezheti bárki, hogy mikor is van az az egy abban a millióban, és mi van, ha ez épp holnapra esik ugyebár.
Szerencsére a NASA (több más szervezettel, például a Járványügyi Hivatallal együttműködésben) tényleg rendelkezik kidolgozott tervvel ilyen esetre.
Az Armageddon 12 apostola
Először egy szöveges üzenet érkezne néhány kiválasztott személy mobiljára. Tényleg. Egy SMS, csak épp nem a bevásárlólista van benne, vagy az, hogy a macskát meg kell etetni időben, hanem a veszéllyel kapcsolatos alapvető figyelemfelhívás. Ezt az IFLscience szerint egy maximum 12 tudósból álló nagyon szűk kör kapja meg elsőként abban az esetben, ha a hálózatba tartozó obszervatóriumok bármelyike olyan égitestet jelez, amely nagy eséllyel keresztezheti a Föld pályáját. Egy ilyen NEO (near-Earth object, aza földközeli tárgy) felfedezését azonnal regisztrálnák a Minor Planet Center adatbázisában – ez a szervezet rendszerezi a Naprendszerben található kisebb objektumokat, és ha ez alapján kicsit is veszélyesnek tűnik az égitest pályája és mérete, máris megy az üzenet a NASA kijelölt tudósainak.
Ekkor még sok mindent nem tudnának az aszteroidáról, de ez a 12 kiválasztott ember máris munkához látna, és megkezdődne az adatgyűjtés a legnagyobb és legjobban felszerelt teleszkópok segítségével, de ebbe később beszállhat akár bármilyen amatőr csillagász is. A Minor Planet Center igazgatója szerint sokszor kerül az adatbázisukba olyan égitest, amiről elsőre akár ilyesmi is kiderülhet, de eddig mindegyikről nagyon gyorsan kiderítették, hogy vagy a pályája nem jelent veszélyt, vagy a mérete folytán a légkörünk óv meg minket tőle – a kicsi objektumok egyszerűen lepattannak róla, vagy elégnek még becsapódás előtt.
Attól sem kell félni, hogy egyes filmbeli helyzetekhez hasonlóan az utolsó pillanatig titkolnák a dolgot. A NASA szerint ahogy bizonyítást nyerne a valódi veszély, erről azonnal tájékoztatnák a Fehér Ház tudományos részlegét, és egy nyilvános közleményt is kiadnának. A szakértők szerint a közvélemény akár már a hivatalos nyilatkozatok előtt is megtudhatja a dolgot, ugyanis a teleszkópok adatai nyilvánosak, és az amatőr csillagászok is azonnal telekürtölhetnék a sajtót.
A FEMA (Amerikai Járványügyi Hivatal) nemrég közleményben is megerősítette, hogy folyamatosan tartanak olyan gyakorlatokat, amelyek egy ilyen vészhelyzetet szimulálnak. Épp azért teszik mindezt, hogy ha véletlenül tényleg bekövetkezne valami hasonló, akkor azonnal mindenki tudja, mi a dolga és hol a helye.
Nyugalom, tudnánk, ha jönne
A NASA szerint egyébként nem csak az esélyek miatt nem kell tartani efféle végítélettől. Az ügynökség ugyanis nem csak azzal foglalkozik, hogy folyamatosan figyeli az űrt azonnali veszélyek után kutatva, de előre is gondolkozik, feltérképezve a körülöttünk lévő teret minden olyan objektumot listázva, amely veszélyt jelenthet ránk. Közleményük szerint a Naprendszerben már most lajstromba vették az 1 kilométernél nagyobb égitestek 90 százalékát, és mostani céljuk az, hogy mihamarabb ugyanilyen szintre jussanak a 140 méternél nagyobb objektumokkal is.
És hogy mi történne, ha tényleg, minden arány és számadat ellenére becélozna minket egy böhöm nagy szikla? Ugyan a gyakorlatban még nem próbáltak ki konkrét módszereket a védekezésre, a NASA szerint annyiféle lehetőség áll rendelkezésükre, hogy mindenképpen sikerrel járnának. Vagy úgy, hogy felrobbantanák (hoppá, mégiscsak van valami igazság a hollywoodi filmekben?), vagy eltérítenék. Az amerikai és az európai űrügynökség folyamatosan csiszol egy olyan projektet, ami épp ezt a célt szolgálja: az AIDA (Asteroid Impact and Deflection Assessment, tehát az Aszteroida-becsapódást elhárító gyakorlatok) lényege pontosan az ilyen technológiák összegyűjtése.
Már csak azt reméljük, hogy az itt összehozott iratok nem azzal kezdődnek, hogy “menjünk el egy fúrótoronyra és hozzuk el Bruce Willist”…
