Hollywood már Lugosi Béla idejében is „vérfagyasztó” élményként reklámozta a rémfilmeket. Mint kiderült, nem is ok nélkül: az ijesztő jelenetekkel operáló mozik tényleg fiziológiai értelemben is megdermeszthetik a vért az ereinkben.
A Guardian csütörtökön számolt be róla, hogy egy holland orvoscsoportnak sikerült bizonyítania a horrorfilmek vérfagylaló hatását. A Leideni Egyetem tudósai egy kísérlet keretében önként jelentkezők egy csoportjának az Insidious című horrort, egy másik csoportnak pedig az A Year in Champagne című dokumentumfilmet vetítették le. A vetítés előtt és után tizenöt perccel mindkét csapat tagjaitól vérmintát vettek. Mint kiderült, azoknak, akik a rémisztő kísértetházról szóló filmet nézték meg, jelentősen megnőtt a vérében az alvadást elősegítő VIII-as fehérjefaktor koncentrációja.
A kutatás a British Medical Journal című folyóirat karácsonyi különkiadásában jelent meg. A komoly orvosi szaklap ünnepi számában általában frivolabb, de tudományos szempontból kellően alátámasztott kutatásokról számol be: az ideiből például azt is megtudhatjuk, hogy MRI-vel sikerült kideríteni, hol lakik a karácsonyi hangulat az agyban; milyen orvosi szakág képviselői isszák a legtöbb kávét, és hogy igaz-e az az Austin Powers-filmekből ismert sztereotípia, amely szerint az angoloknak rosszak a fogaik.
Banne Nemeth, a kutatás vezetője a Guardiannek nyilatkozva elmondta: az adta nekik az ötletet a kísérlethez, hogy a holland nyelvben (ahogy például a németben, a franciában és a magyarban is) létezik a „vérfagyasztó rémület” kifejezés. Nemeth és egyik kollégája Luuk Scheres a vénás trombózis kutatásával foglalkozik; gondolták, kiderítik, van-e valós alapja a szófordulatnak.
Nemeth szerint a jelenségnek evolúciós okai lehetnek. „Véleményünk szerint evolúciós szempontból kimondottan előnyös, ha a félelem hatására felgyorsul a véralvadás – fejtegette. – Elvégre elég gyakran előfordul, hogy egy ijesztő helyzetben megsérülünk. Nem árt, ha a testünk felkészül a vérveszteség csökkentésére.”
