- Súlytalanná vált az agrárium a nemzetgazdaságon belül. Miközben a kibocsátása nőtt, a GDP-t mégis lefelé húzta.
- A magyar gazdák döntő többsége, még ha akarná, sem tudná öntözni a földjét, mert az ehhez szükséges infrastruktúra használhatatlan. Eközben a főszezonban egyre súlyosabb károkat okoz az aszály. A kukorica mint haszonnövény létjogosultsága több országrészben megkérdőjeleződött.
- Az elmúlt két évtizedben körülbelül 8 ezer milliárd forintnyi EU-támogatás áramlott az ágazatba, ám az adottságokhoz képest még sincs nyoma érdemi fejlődésnek. Sőt, inkább visszalépést látni a magasabb hozzáadott értékű termékek termelésénél.
- A lengyel mezőgazdaság komoly előnybe került a magyarral szemben, éves szinten körülbelül ugyanakkora növekedést produkál, mint amekkora a teljes hazai agrárium.
- A magyar mezőgazdaság korszakhatárhoz érkezett. A bevezetés előtt álló kormányzati intézkedések azonban újabb bizonytalanságot hoznak a rendszerbe.
Mindössze 0,2 százalékkal nőtt a magyar bruttó hazai termék (GDP) 2025 első három negyedévében, a gazdaság teljesítményét pedig a feldolgozóipar mellett a mezőgazdaság is lefelé húzta. Az agrárium termelési volumene 3,6, ezen belül a növénytermesztésé 8,7 százalékkal esett vissza. Ennek ellenére az ágazat kibocsátása 6,2 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbinál, ami 4,4 ezer milliárd forint felett értéket jelent. A kibocsátás növekedése annak köszönhető, hogy az árszínvonal 10 százalékkal nőtt az ágazatban, miközben az állattenyésztés termelési volumene 2,5 százalékkal bővült.
Ez a növekedési ütem azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy javítson a GDP-adatokon. Sőt, az agrárium az idei első negyedévben semmit nem tett hozzá a növekedéshez, míg a másodikban mínusz 0,3, a harmadikban pedig mínusz 0,2 százalékponttal rántotta le a mutatót. A kibocsátásnövekedés tehát láthatatlan volt nemzetgazdasági szinten, ami összefügghet azzal, hogy
Amíg a mezőgazdaság GDP-n belüli részaránya 2020-ban és 2021-ben 4 százalék körül alakult, addig az idén mindössze 2,7 százalék lehet, ami jelzi az ágazatban tapasztalt negatív fordulatot.
Sokféle probléma tépázza az ágazatot
A magyar mezőgazdaság korszakhatárhoz érkezett. A termelési tényezők szinte mindegyike csaknem egy időben és tartósan változott vagy változik meg. Első helyen a klímaváltozást kell említeni: a korai és késői tavaszi fagyok, a csapadékhiányos időjárás, az özönvízszerű esők, a hőségnapok és az átlagos hőmérséklet emelkedése immár rendszeresen nehezíti a gazdálkodást – magyarázta lapunknak Fórián Zoltán, az Erste Bank vezető agrárszakértője.
A nyári légköri és talajaszály egyrészt hátráltatták a növénytermesztést – főként a kapásnövények fejlődését, a gyümölcsfák virágzását és beporzását –, másrészt a takarmánytermesztésen keresztül visszafogták az állattenyésztést is. A növénytermesztés 2025-ös, 8,7 százalékos termeléscsökkenését az árszínvonal 14 százalékos növekedése tudta kompenzálni.
- A gabonafélék mennyisége összességében 6,3, ezen belül a kukoricáé 29 százalékkal csökkent.
- Ugyanakkor a búza mennyisége 10, az árpáé 9, a rozsé 1,6 százalékkal emelkedett.
- A repce termésmennyisége 7,3, a napraforgóé 6,2 százalékkal kisebb lett.
- A fehérjenövények és a dohány termésmennyisége nőtt, a cukorrépáé csökkent, így az ipari növények volumene összességében 9,4 százalékkal alacsonyabb lett.
- A takarmánynövények volumene 3, a kertészeti termékeké 5,5 százalékkal mérséklődött.
A legsúlyosabb problémának az aszályt lehet nevezni, a csapadékhiányos időszakokat hol többé, hol kevésbé minden növénykultúra megsínyli. A klímaváltozás miatt a gazdálkodók körében erősödnek a dilemmák, hogy mit kellene termelni.
A termelés egyre nehezebb, kockázatosabb, különösen az ország középső, illetve déli-délkeleti részén.
Ugyanakkor egyelőre nincs olyan alternatíva, amivel a kukoricát magabiztosan, nagy mennyiségben ki lehetne váltani, ami komoly fejtörést okoz, hiszen országosan a búza mellett ez a legnagyobb vetésterületet elfoglaló növény – értékelt a 24.hu-nak Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) elnöke.
Az éghajlati tényezőkön kívül számos piaci hatás erősíti a negatív tendenciát. Több fontos növénykultúra esetében túltermelés alakult ki a világban, miközben a gazdálkodók ráfordításai növekednek, a terményárakat pedig többéves időszak tükrében csökkenő trend jellemzi. Az látszik, hogy a gabonafélék – elsősorban a búza – rendelkezésére álló, áthúzódó készletei folyamatosan nőnek a világban. Egyre nagyobb mennyiség van raktáron, mely egyre tovább tart ki, így a kereslet világviszonylatban csökken. Ennek alapján
2022-ben, amikor történelmi aszály sújtotta a mezőgazdaságot, az ágazat azért volt képes pozitívan hozzájárulni a magyar GDP-hez, mert a koronavírus-járványt követően jelentősen meglódultak a terményárak. Akkoriban például a búzát tonnánként 115 és 135 ezer forint közötti áron lehetett értékesíteni, míg jelenleg 65 ezer forint/tonna körül alakul, vagyis megfeleződött a piaci ár. Eközben a gazdálkodók ráfordításai tovább növekedtek.
Ha összevetjük a helyzetet a hat–nyolc évvel ezelőttivel: akkor jóval alacsonyabbak voltak a termelési költségek – sokkal olcsóbb volt az üzemanyag és a munkaerő, töredékébe kerültek a gépek, az alkatrészek, a vetőmag, valamint a műtrágyafélék. Jóval kisebb költségek és hasonló termelői árszint mellett érdemben magasabb pénzügyi eredményeket lehetett elérni az ágazatban, mint manapság, amikor a termelés mind gyakrabban válik veszteségessé.
A növénytermesztésben az eredménytartalom jelentősen szűkült, a gazdálkodók likviditása pedig számottevően megcsappant az elmúlt időszakban
– vázolta a helyzetet a MOSZ elnöke.
A mezőgazdaság munkaerő-felhasználása 2025-ben 1,7 százalékkal csökkent. A munkaerőhelyzet régóta romlik az ágazatban, ráadásul katalizálja a többi kihívást, erősíti a hatásukat. A gazdálkodók évről évre arról számolnak be, hogy elsősorban a szezonális munkák – betakarítás, szüret – idején szükséges munkaerő egy részét nem találják meg.
A mérések kezdete óta az idén fordult elő első alkalommal, hogy 200 ezer óra alá – 180 ezer órára – csökkent az agráriumban az úgynevezett teljes munkaidőre átszámolt munkaerő-lekötés, ami lényegében az összes ledolgozott munkaidő mutatószáma. Ez 2004-ben még 460 ezer óra/év volt, 2010-re lement 360 ezerre, mostanra pedig megfeleződött. Az esemény történelmi léptékű, ami a magyar mezőgazdaságot az eltartóképesség szempontjából leértékeli – fogalmazott lapunknak Raskó György agrárközgazdász.
A munkaerőhiányban érdemi szerepet játszik, hogy Magyarországot inkább elkerülik vendégmunkások, aminek a bevándorlásellenes politika mellett a relatíve alacsony bérszínvonal is oka lehet.
A növekedés leginkább annak köszönhető, hogy ma már 400 ezer ukrán dolgozik a lengyel mezőgazdaságban, ez pedig kétszer annyi munkást jelent, mint a magyar agrárfoglalkoztatottak létszáma. A fejlett országokban mindenütt a vendégmunkásokra építik a mezőgazdaság magas teljesítményét. A világpiacon lenne kereslet számos hazai agrártermékre,
Itt érkeztünk el a hazai agrárium másik kerékkötőjéhez, a külpiaci értékesítés nehézségeihez. Jelenleg az Európai Unió élelmiszerpiaca bővül, főleg a feldolgozott termékekre lenne stabil kereslet, a piacra jutás azonban sok magyar gazda számára akadályokba ütközik. Koncz Máté szerint e mögött elsősorban strukturális okok állnak. Ismét egy analógiát előhúzva: Lengyelországban jóval tudatosabb fejlesztéspolitika mellett sokkal nagyobb összegeket fordítottak az élelmiszeripar fejlesztésére. A lengyel élelmiszer-gazdaság nagyon hatékony, ami szükség esetén képes magasabb alapanyagárak mellett is fenntartani a profitabilitást, miközben folyamatosan remek beszállítói pozícióban van az unió más országaiban is.
A magyar agrárium viszont komoly hátrányban van a lengyellel szemben, hiszen sokkal stabilabb és nyereségesebb vertikum alakítható ki akkor, ha az ágazat például búza és nyerstej helyett nagyobb arányban feldolgozott élelmiszert exportál a külpiacokra.
2025-ben az agrárium termelési volumenét az állattenyésztés segítette pozitívba fordítani: az élőállat-tenyésztés 2,4, az állati termékek volumene 2,6 százalékkal nőtt. A júniusi állatszámlálás adatai szerint minden jelentős haszonállatfaj állománya emelkedett:
- a szarvasmarháé 2,1,
- a sertésé 1,6,
- a juhé 4,9,
- a tyúké 5,9 százalékkal.
A növekvő állomány a vágások számának emelkedésében is tetten érhető.
Az állattenyésztés idei bővülése ugyanakkor átmeneti fejleménynek tekinthető, a hosszú távú trend inkább folyamatos állománycsökkenést tükröz a fontosabb fajok tekintetében. A sertésszektorban például drasztikus volt a visszaesés: a 2010-ben még 3,5 milliós sertésállomány az idei évre 2,5 millióra zsugorodott.
Év végére ráadásul az állattenyésztés több alágában a korábbi, viszonylag kedvező piaci helyzet negatívba fordult:
- szerte az unióban túltermelés ütötte fel a fejét a tejágazatban, ami hazánkat különösen sújtja, jelenleg körülbelül 6–8 százalékkal termelnek több tejet itthon, mint amennyire kereslet lenne, és nagy tételek nem találják meg a piacukat. A tejjel a fő probléma, hogy felhasználás nélkül rövid időn belül megromlik, így a termelőknek napi értékesítési kötelezettséget írtak elő. Amennyiben nincs feldolgozó, aki elvigye, a termelők rövid időn belül óriási veszteségeket szenvedhetnek el. A túltermelési válság miatt december elejéig a tejtermelők körülbelül 15 százalékának nem sikerült beszállítói szerződést kötni, rengetegen voltak, akik nem látták, hogy január 1-jétől kezdve hol tudnák értékesíteni a megtermelt tejet. Ez az arány a karácsonyi időszakra konszolidálódott, ami némi megnyugvást hozott a piacon. Az árak ugyanakkor továbbra is nagyon alacsonyak. Ha nem történik változás, néhány hónapon belül számos termelő csődközeli állapotba sodródhat szakemberek szerint.
- Megakadt a sertés és sertéshústermékek exportja is, miközben az elmúlt hetekben Spanyolországban megjelent a sertéspestis. Az ország az EU legnagyobb sertésexportőre, amely a megbetegedések nyomán értékesítési korlátozásokat vezetett be. Emiatt jelentős húsmennyiség „bennragadhat” a termelőknél, ez pedig lefelé nyomja az európai sertésárakat.
Töméntelen mennyiségű agártámogatás érkezett
A magyar mezőgazdaság 2004 óta mintegy 8 ezer milliárd forint értékű vissza nem térítendő európai uniós agrártámogatást szívott fel. Vajon miért van az, hogy ebből nulla százalékos növekedés jön ki?
– tette fel a kérdést Raskó György.
Az EU mezőgazdasági támogatási rendszere, a közös agrárpolitika keretében a magyar kormány olyan feltételeket alkudott ki Brüsszelben, melyek az extenzív irányú termelést segítik. Vagyis elsősorban olyan tevékenységeket támogatnak, amelyek a legkisebb munkaerőt kötik le, és a legnagyobb területet foglalják el.
Raskó úgy látja, a támogatáspolitika és a 2014-ben bevezetett földtörvény alapján a kormány nem a profitorientált cégek hatékony működését, a magasabb hozzáadott értékű termékek termelését jutalmazza. Ezzel szemben a földhaszonbérlet és annak megtartása esetében jelentős hátrányba kerültek a gazdasági társaságok az egyéni vállalkozókkal, az őstermelőkkel szemben. A kormányzat nyíltan kijelentette: célul tűzték ki, hogy a társasági formában földet használók által művelt terület 20 százalék alá csökkenjen az összes termőterületen belül – emlékeztetett.
Ennek következményeként 2010 óta a gazdasági társaságok földhasználata mintegy 700 ezer hektárral csökkent, így közel kerültünk ahhoz a bizonyos 20 százalékhoz. A csökkenés elsősorban a munkaigényes ágazatok – a zöldség- és gyümölcstermesztés, illetve az állattartás – területén volt látványos. Mindez tisztán politikai akarat alapján történt így, vagyis nem az agráriumban meglévő verseny kényszerítette ki – vélekedett. Ugyanakkor hozzájárult a teljes termőterület szűküléséhez is:
Az exportőrök, a nagyobb foglalkoztatók, adó-és járulékfizetők az utolsó sorba lettek állítva a haszonbérletre jogosultak sorrendjében, így kiszorítják őket a magánvállalkozók, akik kedvező adózási feltételek mellett működnek. A kormány utat nyitott a járadékvadászat előtt is, hiszen azt az őstermelőt, aki jelentős földalapú támogatáshoz jut, semmi sem ösztönzi arra, hogy intenzíven gazdálkodjon, és maximalizálja a hozamokat. Bőven megél abból is, ha pusztán felmarkolja az uniós agrárpénzeket.
GDP-arányosan Magyaroroszág vette fel a legnagyobb összegű földalapú támogatást a 2000-es években csatlakozott 12 uniós tagállam közül. Más tagállamokban a hatékonyságot, a beruházásokat ösztönözték, míg nálunk leszoktatták az embereket a munkáról – magyarázta Raskó György. Hozzátette, ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy az agrárium súlya és hozzáadott értéke csökken.
Az új szabályok semmi jót nem ígérnek
A mezőgazdaság igazán nagy problémáit az előttünk álló időszak kilátásai rejtegetik. Ezek a KSH adatsoraiban még nem jelennek meg
– jelentette ki Koncz Máté.
A teljes agráriumot érinteni fogja, hogy a főúton közlekedő fuvarozók útdíja két részletben 35 százalékkal emelkedik. A gazdálkodók mellett a magánfuvarozók is elégedetlenségüknek adtak hangot a tervezett módosítások miatt, az Építési és Közlekedési Minisztérium illetékes vezetői pedig nyitottságot mutatnak az ágazati egyeztetések folytatására.
A díjemelés elsődlegesen az élelmiszeriparnak okoz majd problémát, ahol fajlagosan – kilogrammra vetítve – alacsonyak az árak, miközben hatalmas mennyiségű fuvart kell bonyolítani. A termékek előállításának helye nem közlekedési csomópontoknál van, hanem egyenletesen szétszórva vidéken. Rengeteg szállítmány fut a fő közlekedési útvonalakon azért, hogy az alapanyag eljusson a feldolgozóiparba, majd onnan a kereskedelem logisztikai központjaiba, végül pedig a kiskereskedők egységeihez.
Az egyre nagyobb felmelegedésekkel és az egyre hosszabban tartó szárazságokkal a következő időszakban is együtt kell élnie az ágazatnak, sőt az éghajlatváltozás okozta problémák várhatóan tovább súlyosbodhatnak.
Évről évre csökken a termőtalajok átlagos víztartalma. Az öntözési rendszer fejlesztése, az ország vízmegtartó képességének növelése és a talajvízszint újrafeltöltése egyaránt olyan fontos nemzetgazdasági kérdések, amelyek kormányzati beavatkozást követelnének. Ezzel szemben nem látni, hogy a döntéshozóknak bármilyen stratégiája lenne a helyzet kezelésére, miközben a meghozott intézkedések távolról sem elégendők – hívta fel a figyelmet Raskó György.
Az öntözés területén éppen hogy visszalépés történt az elmúlt években. Mint a 24.hu megírta, a hazai másod- és harmadrendű csatornarendszer jelentős része jelenleg használaton kívül áll, annak nyomán, hogy az Orbán-kormány 2010-ben – rövid távú politikai érdektől vezérelve – működésképtelenné tette a kötelező érdekeltségi hozzájárulás rendszerét a vízgazdálkodási társulatoknál. Ez azt jelenti, hogy mentesítették a gazdálkodókat attól, hogy az önkormányzati tulajdonú öntözési infrastruktúra üzemeltetéséhez kötelező éves díjfizetéssel járuljanak hozzá, ami hosszú távon oda vezetett, hogy a társulatokhoz tartozó csatornahálózat nagy része országos szinten használhatatlanná vált. Mára
Mostanáig azonban nem szerepelt a kormányzati tervek között a használaton kívül álló csatornahálózat megújítása, sem a kötelező érdekeltségi hozzájárulás rendszerének újjáélesztése.
„Eközben az öntözőcsatornák közösségi fenntartását nemcsak más uniós országokban, hanem a harmadik világban, például a Fülöp-szigeteken és Indonéziában is sikerült megoldani” –méltatlankodott Raskó György.
Koncz Máté arra figyelmeztetett: jelentősen rontja a földet művelő gazdálkodók közép távú kilátásait, hogy 2026-tól változások lesznek a földek adásvétele és a haszonbérletek esetében. Egy új agrár-salátatörvény nyomán több ponton módosítják a földtörvényt: ennek egyik eleme, hogy amíg ez idáig a termőföldeket megvásárlók számára kötelező művelést írtak elő, jövőre a szabályozás lehetőséget ad arra, hogy az új tulajdonos pusztán bérbeadás céljából vegyen földet. Innentől kezdve a gyakorló földműveseken kívül külső befektetők is földhöz juthatnak, akik a bérleti díjon keresztül csapolhatják meg az ágazatban keletkező jövedelmet.
Ezzel párhuzamosan a volt haszonbérlők kivételezett státuszát is meggyengíti a kormány – eddig a lejárt földbérleti szerződéseknél előhaszonbérleti joggal rendelkezett az, aki korábban megművelte a földet, e lehetőséget azonban megvonják.
A kormány éppen abban az időszakban kívánja megversenyeztetni a helyben dolgozó gazdálkodókat a külső tőkebefektetőkkel, amikor a gazdák pénzügyi tartalékai kimerültek
– fejtette ki a MOSZ elnöke.
