Ferenc József mindössze 18 éves volt, amikor egy palotaforradalom eredményeként 1848-ban elfoglalta Ausztria trónját. Ténylegesen ettől a perctől kezdve ő volt Magyarország ura is, ám királynak csak 1867-ben koronázták.
A kiegyezésnek, a dualizmus jelentette békének és fejlődésnek, valamint Erzsébet királynénak köszönhető, hogy a gyűlölt személyből csaknem 70 esztendei uralkodása végén már a magyarok kedves, öreg Ferenc Jóskája lett. Nyolcvanhét éves korában, 68 éves uralkodás után hunyt el 1916. november 21-én.
Megrendülve búcsúztak
Az egykori zsarnokot az ország lassan megkedvelte, megszerette a királyt, tekintélyes, kifejezetten népszerű uralkodóvá vált. Ezen még az sem változtatott semmit, hogy haláláig ágya felett lógott az aradi kivégzéseket ábrázoló festmény. Mint ahogy a kiegyezés után sok magyar hazafi falán békésen megfért egymás mellett a király és Kossuth Lajos arcképe.
Nincs mit csodálkozni, az idő elkeni a haragot, megszépít mindent – a sörrel való koccintás tilalmával is sokan csak 150 évig büntettek…
A magyar nemzet … megrendülve bucsuzik attól a habsburgi sarjadéktól, ki évszázados mulasztásokat megértve, a magyar nemzettel való egyetértésben kereste a dinasztia és a kettős monarkia hatalmi biztosítékait. Mult emlékei, jelen örömei s a jövő reménységei füződnek annak históriai alakjához, aki helyreállította a magyar alkotmányt, s aki oly csodás hatással volt az uj Magyarország gazdasági és kulturális fellendülésére
– a magyar sajtóban megjelent nekrológja sok mindenre rávilágít.
A régi iskola utolsó császára
A császár-király hosszú élete során számos tragédiát megélt, ahogy maga fogalmazott: “Az élet semmitől sem kímélt meg”. Kimeríthetetlen munkabírása volt, és hihetetlen felelősség nyomta a vállát. Csak ritkán kérte ki, és még ritkábban fogadta meg mások tanácsát, minden kérdésben maga döntött. Hogy jól vagy rosszul nem ide tartozik, azért említjük, hogy egyértelmű legyen “önpusztító” élete.
Évtizedeken keresztül reggel négy órakor kelt, este fél tízkor feküdt le. Egész nap hivatalos ügyeket intézett, beszámolókat hallgatott, gyakran étkezni is csak a dolgozószobájában tudott. Egy császártól nyilván elvárható, de egészségügyileg mindenképp káros.
Élete során hét merényletet kíséreltek meg ellene. Az első és talán leghíresebb Libényi János szabólegény merénylete volt 1853-ban: a császár megúszta a nyakát ért késszúrást, de ágynak esett, és sokáig félő volt, hogy elveszti szeme világát.
Sorozatban érték a családi tragédiák is. Elsőszülött lánya, Zsófia Friderika két esztendősen hunyt el, a trónörökös Rudolf főherceg öngyilkosságot követett el. Imádott feleségével, Erzsébet királynéval egy anarchista merénylő végzett. Öccsét Mexikóban kivégezték, unokaöccsét, az újabb trónörökös Ferenc Ferdinándot Szarajevóban gyilkolták meg.
Az idős uralkodó szervezetét nagyon megviselte az első világháború embert kívánó mindennapjai. 1916 őszén megfázott, és mivel pihenni nem volt ideje, betegsége tüdőgyulladássá fajult. November 21-én is estig dolgozott. Mikor íróasztalától felállt, hogy nyugovóra térjen, orvosa megkérdezte, mit szándékozik csinálni másnap. “Felkelek, mint máskor” – hangzott a válasz, de a császár este kilenc óra után álmában elhunyt.
