A kiindulási pont, hogy magyar ember sörrel nem koccint, mert 1849. október 6-án az osztrákok ily módon ünnepelték szabadsághőseink kivégzését. Számunkra pedig ez igencsak fájó, megbocsáthatatlan tett volt. De mondják még azt is, hogy eltelt a 150 év, most már lehet.
Vissza-visszatérő téma, ám épp ebből látszik, hogy a kérdés a közvélemény számára eldöntetlen. Egy tavalyi kutatás szerint a hagyományt gyakorlatilag mindenki ismeri, és a városiak 20, míg a vidékiek 50 százaléka komolyan is veszi a tilalmat.
Ott és akkor nem volt ünnep
Az osztrákokra akkoriban nem volt jellemző a sörrel való koccintás, ivás előtt a korsót az asztalhoz ütötték. Arról a bizonyos október 6-áról nem maradt fenn hiteles emlék. Az egyetlen, idealisztikus ábrázoláson a császári tisztek pezsgőspoharakat emelnek az égnek, pontosabban a felettük terpeszkedő kétfejű sast köszöntik vele.
Szóval az sem biztos, hogy Arad után a hadfiak ünnepeltek volna. De nem is volt rá okuk.Többségében egykori császári-királyi tiszteket, saját bajtársaikat végeztette ki az uralkodó. Sőt. A magyar tisztek a katonabecsület szavát követve harcoltak a magyar kormányért, a hazájukért. Letették a fegyvert, gyakorlatilag megrövidítették a vérontást, a legtöbben nem értettek egyet büntetésükkel.
Nem valószínű tehát, hogy ünnepet ültek volna holttestük felett. Bizonyíték tehát nincs rá, hogy akkor és ott, ám abban bizonyosak lehetünk, hogy a magyar rebellió eltiprására csattogtak a poharak magas bécsi körökben. Hogy mi volt bennük, az másodlagos.
Nem és nem
Ha belegondolunk, valahol logikus is. Az elnyomás csak passzív ellenállást tett lehetővé, ami viszont mindenre kiterjedt, ami osztrák, ami német. Nyilván a sörivást megtagadni azért túlzás lett volna, így maradt az apró elégtétel: nem koccintunk!
Ha nem is állt fel a nemzet egy emberként és tett mennydörgő szavakkal súlyos fogadalmat akkor és ott, de tény: magyar ember sörrel nem koccint már az 1850-es évek óta. És igen, azért nem teszi, mert haragszik a Habsburg elnyomásért.
És mi a helyzet a 150 évvel? Butaság. Ez az egész az 1990-es években kezdett terjedni, amikor már közeledett az aradi kivégzések 150. évfordulója. Józan paraszti ésszel belegondolva pedig hogyan is lehetne egy ilyen fogadalomnak eleve lejárati időt szabni?
