Az elmúlt húsz év egyik legérdekesebb leletét ásták ki Chilében a fosszília-vadászok: egy olyan jurakori dinoszaurusz maradványaira bukkantak, amelyet mintha más ősállatok testrészeiből sakkozott volna össze a játékos kedvű evolúció.
A kisebb ló méretű őshüllő 145 millió évvel ezelőtt élt Patagónia Aysén régiójában. Felfedezése valószínűleg nem kis fejfájást okoz majd azoknak a paleontológusoknak, akik szeretnék meghatározni, pontosan melyik fajba is tartozhatott ez a meglehetősen faramuci teremtmény.
„El sem tudom képzelni, hogyan produkálhatott ilyen állatot a dinoszauruszok evolúciója; hogy milyen ökológiai szükségszerűség vezethetett a kialakulásához – jelentette ki a Guardiannek nyilatkozva Fernando Novas, a Buenos Aires-i Bernardino Rivadavia Természettudományi Múzeum kutatója. – Meglepő módon, ezen a területen ez a bizarr dinoszaurusz nem a kivétel volt, hanem a szabály. Minden jel szerint ez volt a legelterjedtebb állat errefelé.”
A T-rex vega rokona
A dínó megkövesedett csontjait még 2004-ben találta meg egy az Andokban dolgozó geológus-házaspár, Manuel Suarez és Rita de la Cruz. Az első leletre fiuk, Diego bukkant rá a dél-chilei Cerro Negro közelében; mint kiderült, a egy eddig ismeretlen faj maradványait találták meg. A nem mindennapi felfedezés nyomán úgy döntöttek, hogy Novasszal és kutatótársaival együtt visszatérnek a helyszínre, hogy folytassák a feltárást. Legalább egy tucat állat maradványait ásták ki, köztük több, csaknem teljes, jó állapotban megmaradt csontvázat is, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a koponyacsont, a csigolyák, a vállcsontok, a bordák, a csípő-, láb- és farkcsontok kivétel nélkül mind ugyanahhoz az állathoz tartoztak.
A Theropoda csoportba tartozó dinoszauruszt felfedezője, az akkor hét éves Diego után Chilesaurus diegosuarezinek nevezték el, és olyan rettegett rokonokkal dicsekedhet, mint a Jurakor vérengző csúcsragadozója, a Tyrannosaurus rex vagy a nem kevésbé rossz hírű Velociraptor. Igen ám, csakhogy ragadozó unokatestvéreitől eltérően szigorú zöldségdiétát tartott: erről tanúskodik elszarusodott csőre, lapos őrlőfogai, kis feje és karcsú nyaka is. „A [Chilesaurus diegosuarezi] egy vegetáriánus therapoda volt” – álmélkodott Novas.
Mozaik-evolúció
Szokatlan étrendje mellett a dínó anatómiai sajátosságai is meglepték az őslénykutatókat. Vastag mellső végtagjai a ragadozó Alloszauruszéra emlékeztetnek, de éles karmok helyett csak két tömzsi ujja volt. A legtöbb feltárt maradvány fiatal, alig pulykaméretű állatoké volt, de a felnőtt egyedek csontjainak vizsgálatából kiderült, hogy a Chilesaurus teljesen kifejlett állapotában akár a háromméteres hosszúságot is elérhette.
A kövületek mellett apró őskori krokodilok és hatalmas növényevő Diplodocusok csontjait is megtalálták. A kutatók jövőre szeretnének ismét visszatérni a helyszínre, hogy további csontokat áshassanak ki, köztük azokét a ragadozókét, amelyek a Jurakorban portyáztak Patagónia sztyeppéin.
A tudósok szerint a Chilesaurus remek példája a tudományos körökben csak „Mozaik-evolúciónak” nevezett jelenségnek. „Az anatómiája hihetetlenül furcsán ötvözi a különféle dinoszauruszok jellegzetességeit. Ha egymástól távol eső helyeken találtuk volna meg a csontjait, könnyen azt hihettük volna, hogy az egyes testrészei más és más állatokhoz tartoztak” – mondta Paul Barrett, a Londoni Természettudományi Múzeum kutatója.
