A klímaváltozás egy újabb, számunkra igencsak fenyegető hatására figyelmeztetnek az Arizonai Egyetem munkatársai. Kathleen Compton és csapatának mérései azt mutatják, hogy az utóbbi időben a földfelszín Izland egyes területein évente 3,5 centiméterrel emelkedett. Ott, ahol – ma még – az ország öt legnagyobb gleccsere húzódik. És olvad rohamtempóban. Távolabb a felszínemelkedés nem ilyen jelentős.
A megoldás egyszerű: a jég roppant súlyának nyomása alól szabaduló földkéreg nyeri vissza “eredeti” alakját. Régóta ismert jelenség ez, képzeljük el úgy, hogy könyvet teszünk egy lufira, ami ettől belapul. Mikor levesszük, a léggömb ismét visszanyeri kerekded formáját. A megdöbbentő itt a sebesség. A kutatók attól félnek, a nyomás megszűnésével roppant vulkánkitörések formájában tör majd ki az eddig elfojtott feszültség. Mintha kibontanánk egy szénsavas üdítőt.
Felébrednek a vulkánok
Volt már példa ilyenre a jégkorszak után, mintegy 12 ezer éve. Akkor is jelentős mennyiségű jég olvadt meg és oszlott szét a világ óceánjaiban. A tűzhányók aktivitása akkor a mai 50-szerese volt Izlandon. Ugyanez működik fordítva is, aminek nyomait a Déli-Óceánon, azaz az Antarktisz körüli víztömeg alatt találjuk. Jégkorszakok idején a tengerek vízszintje csökken, kisebb lesz a tengerfenékre nehezedő nyomás – ezek a periódusok pedig egybeesnek a tenger alatti vulkáni aktivitás növekedésével.
A lényeg tehát, hogy a víz nagy mértékű globális mozgása olyan veszélyes kísérőjelenséggel járhat, mint vulkánkitörések és földrengések – állapítják meg a tudósok. A New Scientist cikke megjegyzi, hogy a földkéreg emelkedése hasznos is lehet, az növekvő tengerszint fenyegette part menti területek szempontjából, de egyre nagyobb a félelem, hogy a jelenség szapora vulkánkitöréseket is eredményez.
Rés nem marad “üresen”
Megijedni azért nem kell, az ok-okozati összefüggés nem ilyen egyszerű és főleg nem törvényszerű – nyugtat meg Török Kálmán geológus, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet munkatársa. A nagy mennyiségű jég súlyától szabaduló földkéreg valóban emelkedik éppen addig, amíg el nem éri az egyensúlyi állapotot. De ez csak ott igaz, ahol a jég valóban óriási tömeget képvisel. Nézzük Izlandot: az olvadt magmát fedő szilárd litoszféra itt 40-60 kilométer vastag bazaltréteget jelent, aminek sűrűsége több mint háromszorosa a jégnek. Magyarul nagyon sok jégnek kell eltűnnie ahhoz, hogy a föld megmozduljon.
Azt viszont tudni kell, hogy minden mozgás újabb-és újabb repedéseket okozhat a kéregben, amelyek utat nyithatnak az olvadt magmának, azaz valóban erősödhet a vulkáni tevékenység. Ahol valami elreped a földkéregben, a rés nem marad kihasználatlanul – fogalmaz a szakember. Olyan mélyben mozgó, áramló erőkről beszélünk, amelyekről nem tudunk eleget, hogy bármit is bizton állítsunk. A földfelszín nem csak a felső nyomás megszűnése miatt emelkedhet, ugyanezt váltja ki például, ha egy vulkáni zónában az alattunk lévő magmakamra telítődik.
Ez történt az 1970-80-as években a Nápoly közeli Pozzuoli-öbölben – mindenki vulkánkitörésre számított, mégsem történt semmi. Máshol pedig megsüllyedt a föld, így kerülhettek római romok a tenger fenekére. Persze épp fenti bizonytalanság miatt kizárni sem lehet a vulkánkitöréseket azokon a vulkanikus területeken, ahol nagy mennyiségű jég olvad el a jövőben, sőt. De biztosra sem vehetjük. Ami pedig a tengertől megmenekülő területeket illeti, ennek a gyakorlatban nincs jelentősége. A földfelszín ott emelkedik, ahol korábban jelentős jégtömeg volt – több száz méteres fagyott víz tetején pedig nemhogy emberi települést, de még magányos kutatókat is alig találunk.
