A századelő Magyarországán a nemzetiségi kérdés igencsak kiélezett volt, mind a kisebbségek, mind a magyarság érzékenyen reagált még a legkisebb sértésekre is. Valasek János, “a verbói kerületben megválasztott tót nemzetiségű képviselő” izgatás miatt állt bíróság elé 1902 decemberében – derül ki a korabeli sajtóhíreket feldolgozó Huszadikszázad.hu-ról.
Három év izgatásért
Valaseket nemzetiség elleni izgatással vádolták, miután a választások során “Krakovában programbeszédében tót adókönyveket követelve, az iskolákról azt mondta, hogy azokban »megmérgezik a népet a magyar nyelvvel«, majd azt fejtegette, hogy »a tót nemzet el van nyomva s a magyarokat vissza kell kergetni Ázsiába a honnan jöttek«”.
A vádlott tagadott, a tanúk ellentmondó vallomásokat tettek. “A pörbeszédeket deczember 24-ikén mondták el. Chudovszky Géza dr. királyi ügyész nemzeti érzéstől áthatott beszédben mintegy két óra hosszat foglalkozott a bűnpörrel, a melynek ugy tárgya, mint körülményei, a maga teljes valóságában leleplezi a tót tulzók vakondok munkáját. Nem szabad türnünk megtorlatlanul, hogy ezeréves államiságunk ellen izgassanak.” Valasek Jánost a bíróság három havi fogházra és 300 korona pénzbüntetésre ítélte.
A legszerencsétlenebb nyertes
Az 1903. januári lapok számoltak be a század talán legszerencsétlenebb sorsjegynyerteséről. A magyar állami sorsjátékban részt vevő jegyeket Ausztriában állami hivatalnokok is árusították, többek között Jedlicska Rudolf, neufeldi adóhivatali segédtiszt is. Sok jegyet eladott, ám négy darab a nyakán maradt, köztük az 1012-94. számú sorsjegy. “A megmaradt sorsjegyeket a huzás napján, vagyis deczember 30-án levél kiséretében postára adta és visszaküldte Budapestre. A levelében arra kérte a lottó-igazgatóságot Jedlicska, hogy mivel a négy darab sorsjegyet már nem tudta eladni, az ezekért kifizetett összeget küldjék vissza.”
Élete legnagyobb hibája volt ez a levél. A december 30-ai sorsoláson 150 ezer koronás főnyereményt ugyanis az 1012-94. számú sorsjegy nyerte meg. “Január 2-ikán távirat érkezett Neufeldből Jedlicska Rudolftól, a ki arra kérte az igazgatóságot, hogy az általa deczemeber 30-án postára adott négy darab sorsjegyet küldjék neki vissza. … A távirat vétele után maga az igazgató rohant a postára, kutatni Jedlicska levele után, hol azt meg is találták, és benne a 1012-94. számu sorsjegyet is, mely a 150,000 koronás főnyereményt nyerte. … Távirata hiábavaló volt, mert az igazgatóság a sorsjegyet nem adja vissza s így a 150,000 korona főnyereményt sem fizetik ki neki.”
