tigris (tigris, )
Tudomány

Egy világot már elpusztított az ember

Volt egy világ, amit 200 kilós hódok, négytonnás lajhárok, mamutok és óriási szarvasok népesítettek be. Aztán jött az ember...

Még emberi léptékkel mérve sem volt olyan régen, amikor bolygónk szárazföldjeit hatalmas méretű emlősök, madarak és hüllők lakták. Megafaunának nevezzük ezt a közösséget, ma is ismert állatok óriási “testvérei” alkották. Európában élt például a 700 kilós barlangi medve, amely két lábra állva több mint három méteres izomtoronyként magasodott az ember fölé. De a mai tigris méreteit is meghaladó barlangi oroszlánnal ugyancsak nem szeretnénk összefutni Erdélyben például.

Óriások földje

Háromtonnás, szőrös orrszarvúk és hatezer kilós gyapjas mamutok is taposták kontinensünk földjét, de a szarvasok marmagassága is két méter feletti volt, súlyuk pedig elérte a 700 kilót. Az amerikai rövidfejű medve négy lábon állva volt akkora, mint egy mai ember, a 90 kilós óriásfarkas pedig a földünkön valaha élt legnagyobb kutyaféle volt. Az Újvilágban élt a kardfogú tigris és egy gepárdfaj is.

A jókora ragadozókhoz termetes zsákmány illett, ebben a világban még a hód is óriás volt: testhossza 2,5 méter, súlya pedig 200 kiló volt. Ma ismert rokonaihoz képest a legmegdöbbentőbb méretekkel talán az óriáslajhár rendelkezett. Öt-hat méter hosszú volt, súlya pedig a mai elefántokéval vetekedve elérte a négy tonnát.

Az óriások világa azonban az utolsó eljegesedés visszahúzódásával leáldozott, viszonylag rövid idő alatt eltűntek a Föld színéről, 10 ezer évvel ezelőtt már hírmondójuk sem maradt. Ekkorra már az ember is széltében-hosszában elterjedt a bolygón és a világuralomért folytatott harcban is igen jól állt. Mindez máig tartó vitát gerjeszt a tudósok között: vajon a megafauna pusztulása az emberi terjeszkedés, vagy a környezeti feltételek számlájára írható-e?

Halál a legyőzöttre

Megafauna

A megafaunába az egyik legelterjedt definíció szerint az 500 kilogrammnál nehezebb állatokat értjük. Magyarul a jégkorszak után nem a teljes megafauna, hanem “csak” a legnagyobbak többsége tűnt el, a csoport képviselői pedig néhány faj kivételével Afrikába “szorultak vissza”.

Az utolsó “jégkorszak” napjaink előtt körülbelül 12 500 évvel ezelőtt ért véget, a jég fogságából szabadult világ azonban 177 nagyméretű emlősfajjal lett szegényebb. Sokan érvelnek azzal, hogy ezek az állatok nem tudtak alkalmazkodnia melegebb éghajlathoz, ám az Aarhus Egyetem legfrissebb kutatása szerint a kihalásban vastagon benne van az emberiség keze is. A kutatók ugyanis régiónként vetették össze a megafauna pusztulását a klimatikus viszonyok megváltozásával és az emberi tevékenységgel.

Észak- és Dél Amerikából összesen 105, Ázsiából 38, Ausztráliából és a környező régiókból 26, Európából 19, míg Afrikából 18 óriás tűnt el – a kihalási zónák pedig majd minden éghajlati övre kiterjedtek. Van persze némi kapcsolat a környezet megváltozása és az állatok kihalása között, ám ilyen drasztikus eseményt önmagában nem okozhatott. A legtöbb állat képes volt követni az éghajlati öveket, mint például a rénszarvas és a sarki róka, amelyek Közép-Európából északra “költöztek” – magyarázza Christopher Sandom, a tanulmány vezető szerzője.

A tudósok tehát úgy vélik, az emberi tevékenység sokkal többet nyomott a latba, mint a változó környezet: őseink vagy levadászták a nagyméretű állatokat, vagy konkurenciaként jelentkeztek a kisebb zsákmány megszerzése terén. A versenyt az ember nyerte, a többinek táplálék híján pusztulnia kellett. A vizsgálatok azt mutatják, az óriások legalább 30 százaléka pusztult ki azokon a területeken, ahol hirtelen megjelent a teljesen kifejlett, ereje teljében levő Homo sapiens.

Nincs vége

A pusztítás olyan gyors volt, hogy az élőlényeknek nem volt idejük alkalmazkodni. A új-zélandi moákat például szó szerint lemészárolták a szigetet elfoglaló maorik. A gyapjas mamutról úgy tartják, a stressz és a megfogyatkozott állományban fellépő beltenyészet adta meg a kegyelemdöfést. Mondhatjuk, igen, hogy ez a világ rendje, az ember épp olyan része a természetnek, mint bármely más faj. Sőt, láthatjuk mindebben saját életrevalóságunkat, hisz itt a Földön megnyertük az élelemért, a létért folytatott versenyt.

A baj viszont az, hogy az ember nem tud leállni. Ma már nincs verseny, a ragadozó nem ellenfél, az életünk sem a megszerzett hús mennyiségén múlik. A mészárlás viszont folyik, fajok ezrei táncolnak a kihalás szélén a túlvadászás és élőhelyül elvétele miatt. Tigrisek, elefántok, bálnák, medvék, orrszarvúk – a megafauna megmaradt tagjai. Egyszer már elpusztítottunk egy világot, most jön a munka tökéletes befejezése.

Ő lesz a következő:


Thinkstock

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.