Novemberben lesz 16 éve, hogy a Nemzetközi Űrállomás magabiztosan kerülgeti a Földet – 92 másodpercenként egyszer -, vagyis immáron mindennapjaink részévé vált, hogy az űrt az űrben is kutatjuk.
Néhány évtizede azonban csak fantáziált az állandósított űrjelenlétről az amerikai űrhivatal – de hogy! Az erőteljes retróról a NASA a Flickr-oldalán osztott meg egy keveset, az alábbiakban a három kedvenc koncepciónkat mutatjuk be.
1961-ben elsődleges szempont volt a minél egyszerűbb szállítás és üzembe helyezés. A mérnökök éppen ezért a fent látható felfújható modellel kísérleteztek. Viccesnek tűnhet, de az elképzelés még a tesztfázisba is eljutott – bár sosem küldték fel az űrbe. A képen egy 9 méter átmérőjű változat látható, amely akár 2 embert is be tudott volna fogadni.
Ez az 1969-es verzió – mint a korai elképzelések legtöbbje – a mesterséges gravitációt helyezte előtérbe: a tengelye körül forgó állomásban a centrifugális erő helyettesítette volna a Föld tömegvonzását, ezzel segítve az űrhajósok életét. Mivel az ISS ilyet nem csinál, a mikrogravitáció káros hatásait kiküszöbölendő az asztronautáknak napi két órát kell edzeniük és még így sem maradhatnak fél évnél többet a fedélzeten.
Az 1984-ből származó “tető” űrállomást úgy találták ki, hogy tetejét nappanelekkel borították, melyek ideális esetben 120 kilowatt teljesítménnyel látták volna el az alatta elhelyezkedő öt modult – összehasonlításképp az ISS nyolc panelje együtt akár 260 kW-ra is képes.
