Miután a lengyelek nem voltak hajlandók átadni a Németországot és Kelet-Poroszországot összekötő tengerparti korridort Németországnak, Hitler eltökélte, hogy háborút provokál ki Varsóval. Ennek diplomáciai kockázatmentességét a szovjetekkel kötött Molotov-Ribbentrop-paktum biztosította, az agresszió társadalmi támogatottságát pedig a fokozott lengyelellenes propagandával sikerült növelni – írja a Rubicon.hu.
A háború előtti utolsó lépcsőfok a Himmler-hadművelet néven híressé vált akció volt, mely során a Sicherdienst, a Gestapo és az Abwehr egységei – természetesen lengyel egyenruhában – összesen 21 támadást hajtottak végre a két ország határán fekvő német célpontok ellen. A legjelentősebb ilyen incidens a Sziléziában fekvő Gleiwitz – ma Gliwice, Lengyelország – rádióállomásnál történt, melyet a lengyel szabotőröknek beöltöztetett fegyveresek 1939. augusztus 31-én éjszaka foglaltak el.
„Adnom kell egy propaganda-okot a háború megindítására; akár elfogadható, akár nem. A győztesen úgysem kérik számon, hogy vajon igazat mondott -e” – fogalmazott Adolf Hitler. A támadás részleteit csak az akció vezetőjének, Alfred Naujocks SS-ügynöknek a vallomásából ismerjük, aki a világháború utáni nürnbergi per során számolt be a gleiwitzi eseményekről. Naujocks azt vallotta, hogy az előkészületek során, a dachaui koncentrációs táborban kiválogattak néhány foglyot, valamint letartóztatták az ismert sziléziai lengyel aktivistát, Franciszek Honiokot, hogy később őket használhassák fel a megrendezett támadáshoz.
A férfiakat augusztus 31-én beöltöztették szabotőrnek, majd meggyilkolták őket, holttestüket pedig – mintha csak az akció során estek volna el – a gleiwitzi rádióállomás közelében helyezték el. Az éjszaka során az álcázott ügynökök a pincébe zárták az adótorony őreit, majd az eleve megbeszéltek szerint – lengyel nyelven –, egy rövid németellenes propagandaszöveget sugároztak. Az akció a terv szerint zajlott, a támadók rövid idő után szétszéledtek, a többi pedig már a náci propagandagépezet és a fegyveres erők dolga volt.
A német csapatok provokációra hivatkozva szeptember 1-jén 4.45-kor át is lépték Lengyelország határát, ezzel Európában kitört a második világháború.
Pedig a „lengyel támadás” kapcsán a náci titkosszolgálatok több hibát is elkövettek. Példának okáért, a támadás híre túlságosan is gyorsan jutott el Berlinbe. A német adótornyok ugyanis eleve kis hatótávolságúak voltak – a gleiwitzi legfeljebb néhány falut lázíthatott volna fel a lengyel nyelvű propagandaszöveggel –, ehhez képest viszont a legnagyobb példányszámú újságok „valahonnan” már az augusztus 31-i éjszakai lapzárta előtt hírt kaptak az incidensről. ÁmHitlert ez nem is nagyon érdekelte, hiszen „a győztesen úgysem kérik számon, hogy vajon igazat mondott -e”. A háború elkezdődött, és néhány nap után amúgy is nyilvánvalóvá vált, hogy Berlin „védelmi akciója” egy gondosan előkészített és megszervezett támadást takart.
