A Führer elleni összeesküvések melegágya elsősorban a német vezérkar volt, ahol már 1938 szeptemberében tervet szőttek a hatalomátvételre, és Hitler megbuktatására. Miután Németország háború nélkül – a müncheni konferencia révén – megszerezte a Szudétákat, a diktátor népszerűsége az egekbe szökött, ezért a magas rangú tisztek letettek kalandos terveik megvalósításáról – írja a Rubicon.hu.
A korábbi puccstervek akkor kerültek ismét elő a fiókból, miután a sztálingrádi vereséget követően a Wehrmacht megkezdte a „visszavonulást” a Szovjetunióból. Sokak számára már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy Németország kétfrontos háborúba kerül majd, és a vesztébe rohan. Három tábornok vezetésével 1942-ben újjászerveződött az ellenállás magja, amelyhez 1943 augusztusában csatlakozott a hithű katolikus Klaus Schenk von Stauffenberg.
Véget akartak vetni a háborúnak
Céljuk Hitler eltávolítása mellett az volt, hogy még a totális vereség előtt véget vessenek a háborúnak, és ezáltal kedvezőbb békét köthessenek, mint 1919-ben. Erre dolgozták ki Valkűr-hadműveletet.
Hitler a korábbi merényletek után bizalmatlanná vált népével szemben, a puccsistáknak egyre nehezebb volt megtalálni a kedvező alkalmat. Von Stauffenberg már 1944. július 15-én kész lett volna végrehajtani egy robbantásos merényletet, ám társai úgy vélték, a siker Himmler és Göring megölésével lenne teljes. Az utolsó pillanatban ezért leállította a szerkezetet. Július közepén az összeesküvők már komolyan tartottak a Gestapo leleplezésétől, így hát cselekedni kellett.
Vakszerencse, semmi más
Von Stauffenberg Hitler egyik kedvenc tartózkodási helyére, Wolfschanzéba utazott egy újabb robbanószerkezettel a táskájában: mindenki tisztában volt vele, hogy ez az utolsó lehetőségük. A tábornok részt vett a 12:30-kor kezdődő megbeszélésen, azt megelőzően pedig elrejtette a bombát tartalmazó táskát a tárgyalóasztal alatt, közvetlenül Hitler közelében. Miután a vezérkar tagjai megérkeztek, von Stauffenberg – a tervnek megfelelően – hívást kapott Berlinből, így elhagyta a szobát, ahol tíz perc múltán a szerkezet működésbe lépett.
Hitlernek azonban hatalmas szerencséje volt: Heinz Brandt ezredes, aki közvetlenül mellette állt, a megbeszélés során távolabb tolta az útjában lévő táskát Hitlertől, aki így a robbanás során csak könnyebb sérüléseket szerzett. A detonáció következtében négyen vesztették életüket, de miután a bomba egy szűk térben – ráadásul egy asztal alatt – lépett működésbe, megkímélte a szobában lévők nagy részének életét. Az esetet rekonstruáló tudósok máig vitáznak azon, hogy amennyiben a merényletet a berlini bunkerben, vagy akár egy másik szobában hajtják végre, az összeesküvők vajon elérték volna-e céljukat.
Kegyetlen bosszú
Von Stauffenberg mindenesetre a robbanást látva biztos volt abban, hogy sikerrel járt, ezért egy repülőgépen villámgyorsan Berlinbe utazott, hogy megindítsa a Valkűr-hadművelet második lépcsőjét. Délután négy óra után érkezett meg a berlini Bendlerblockba. Az innen kiinduló hívások nyomán aztán a Harmadik Birodalom főbb központjaiban a beavatott tisztek őrizetbe vették az SS és a tartományok vezetőit, miközben kiáltványban közölték Hitler halálhírét.
Az összeesküvőket még az este során rögtönítélő bíróság elé állították és kivégezték. A Valkűr-hadművelet tehát totális kudarcot vallott, Adolf Hitler pedig példátlan hajtóvadászatot indított vélt vagy valós ellenségei ellen. Halállal büntette mindazokat, akikről feltételezhető volt, hogy tudtak von Stauffenbergék szervezkedéséről. A tisztogatások összesen mintegy 5000 áldozatot követeltek, akik közül sokan meg sem várták a hóhérlegények érkezését, hanem már korábban öngyilkosságot kíséreltek meg. Így cselekedett például Erwin Rommel, a „sivatagi róka” is, akit népszerűsége folytán nem lehetett eljárás alá vonni.
A teljes cikket a Hitler elleni leghíresebb merényletről ide kattintva olvashatja a Rubinon.hu-n.
