A csigákat alapvetően már-már bosszantóan lassú, csekély értelmű és módfelett unalmas állatoknak tartjuk. A lassúság persze relatív, és brit kutatók most bebizonyították, hogy bizony a kis puhatestűnek is megvan a magához való esze. Épp annyi, amennyire szüksége van.
Az Exeteri Egyetem munkatársai 450 csigát szereltek fel ledizzókkal, hogy mozgásukat éjjel is követhessék, néhányuk “talpát” pedig olyan UV-festékkel kenték be, ami nyomot hagyott a talajon. Majd szabadjára engedték őket és figyeltek. Az egyik megállapítás az volt, hogy 24 óra alatt a sietősebb példányok 25 métert haladtak, azaz átlépték az egy méter/órás sebességet. A másik, hogy előszeretettel haladtak egymás nyomában: az elöl haladó nyálkáján csúszva akár 40 százaléknyi energiát is képesek spórolni.
Ám a kutatók célja nem önmaguk szórakoztatása volt a világító csigák megfigyelésével. Egy állategészségügyi cégtől kaptak megbízást, a puhatestűek ugyanis a Nagy-Britanniában immár járvánnyal fenyegető Angiostrongylus vasorum nevű parazita hordozói. Ez egy tüdőt megtámadó féreg, ami a kutyák számára halálos. A szervezetükbe kerülhet azzal, ha közvetlenül érintkeznek egy csigával, de akkor is, ha a csigák által korábban “megmászott” tárgyat, akár egy labdát a szájukba vesznek. A széthagyott kutyajátékok, kerti eszközök mögé egyébként is szívesen húzódnak vissza a nappali hőség elől.
Innen nézve már nem is annyira nevetséges a 0,001 km/órás sebesség, épp elég arra, hogy a csiga egyetlen éjszaka alatt végigcsússzon egy átlagos méretű brit kerten. A Királyi Kertészeti Társaság szerint az elmúlt évek nedves nyarai miatt a puhatestűek száma 50 százalékkal nőtt. A kertekben pedig normális esetben egyébként sem csak egyetlen csiga található.
A csigák tehát nemcsak a zöldségekre, de a házi kedvencekre is egyre nagyobb veszélyt jelentenek, brit állatorvosok a féreg terjedésére hívták fel a figyelmet. A vizsgálat után a kutatók azt javasolják a kutyatulajdonosoknak, hogy fokozottan figyeljék az ebet, még véletlenül se nyalogasson, nyeljen le csigát. Időnként pedig nézzenek be a kert nedves, árnyékos, eldugott szegleteibe és próbálják meg csökkenteni a csigák számát.
A szakemberek persze szeretnék azt is elkerülni, hogy a parazitától való félelem valamiféle csiga-apokalipszist indítson a szigetországban. Inkább a vadállatok megismerésére és a velük való biztonságos együttélés szabályainak megalkotására és betartására lenne szükség.
