Tudomány
fekete rigó fióka (fekete rigó fióka, madárfióka)

Nem szabad megmenteni a kismadarat

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2013. 06. 05. 08:20

A földön esetlenül gubbasztó fiókának nincs szüksége emberi segítségre. Jó okuk van, hogy így viselkedjenek, a kéretlen „jótevő" az életüket is veszélyezteti.

Korábban a témában:

Ha nem lenne ez a szokatlan idő, nyugodtan mondhatnánk, hogy javában tart az énekesmadarak fészekhagyási szezonja. Az az időszak, amikor a fiatal madarak próbálgatják szárnyaikat, esetlenül csapkodnak a bokrokban vagy a földön. A márciusi tél azonban a korai fészkelők első fészekaljait szinte teljesen megsemmisítette, így a „baby boom” jó pár hetet késett, és a fiókák száma is alacsonyabb, mint az átlagos években – áll a Magyar Madártani Egyesület honlapján.

„Gyermeknevelés” szempontjából szerencsésebbek azok a fajok, amelyek odúban költenek. A védett környezetben növekvő madaraknak bőven van idejük a röpnyíláson keresztül nézelődni, kielégíteni kíváncsiságukat, míg el nem érik a kirepüléshez ideális életkort. Az ágak közé rakott fészek a ragadozók szempontjából is jóval veszélyesebb gyerekszoba, a szülők meg is tesznek mindent, hogy a fiókák minél nagyobb csendben legyenek és minél tovább a fészekben maradjanak. A fészekben időző tojó például nemcsak védelmezi, de jelenlétével le is csendesíti és egy helyben tartja a kicsiket.

Az úgynevezett részleges fészekhagyó fajok fiókái azonban a felfedezés vágyától fűtve még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket. Ez a teljesen normális viselkedés az oka, hogy ebben az időszakban gyakran találkozunk „árván” a földön, a járdán vagy éppen az úttesten üldögélő fiatal madarakkal. Csakhogy tíz esetből legalább kilencszer ezek nem árvultak el, hanem azt teszik, ami a dolguk: a környező növényzetben, akár magasabb fűben elbújva hívják magukhoz az etető szülőket.

Logikus magyarázata van, hogy a fiókák miért törekszenek magányosan, a fészektől mindinkább eltávolodva – de továbbra is s szülők segítségével – túlélni. A kézenfekvő kockázatok mellett e viselkedés előnye, hogy lerövidül az az időszak, amikor a fészket megtaláló ragadozó a teljes fészekaljat el tudja pusztítani.

Ilyenkor tehát nem kell és nem is szabad hazavinni, „megmenteni” a madarat, mert az esetek többségében ezzel nagyon rosszat teszünk velük. Befogásukkal értelmetlenül kiszakítjuk őket a normális fejlődési környezetükből, azt kockáztatva, hogy a természeteshez képest hiányos táplálásukkal csont- és tollfejlődési problémákat okozunk nekik.

Meg kell értenünk, hogy a ragadozók, a betegségek és balesetek okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Éppen ezen hatások ellensúlyozása érdekében költ a legtöbb kis és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer, esetleg háromszor, évente akár harmincnál is több fiókát felnevelve – hangsúlyozza az MME.

Kövess minket a Twitteren is!

Sőt, már a Tumblren is megtalálsz minket!

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.