Tegnap azzal viccelődtünk, hogy az iPhone 4S legalább négyszer jobb a Curiositynél. S bár pusztán a processzoraikat összehasonlítva, ez igaz, a NASA mérnökei lenyűgözőt alkottak, a marsjáró egy technológiai remekmű.
Először is ki kell emelni, hogy a Curiosity elődeihez képest hatalmas: 2,9 méter hosszú és 2,7 méter széles, árbocával pedig magasabb egy embernél. S bár a többi marsjáróhoz képest egy behemót – egyedül a karja annyit nyom, mint egy fél Spirit vagy Opportunity -, földi járművekhez képest roppant könnyű, össztömege az üzemanyag nélkül 900 kilogramm.
Legalább ilyen fontos szempont, hogy nukleáris – ugyan nincs benne reaktor, azonban a plutónium egy egészen hasonló rendszert fűt, mint amit a Voyager szondákban is alkalmaztak. A Voyager-1-et például 12 éves misszióra küldték, ehhez képest 35 év után már a naprendszerünk határát súrolja, és számítások szerint van még 13 év benne. Ez a meghajtás azért különösen fontos, mert a Spirit és az Opportunity – bár az utóbbi minden elvárást túlteljesített – napelemes rendszerük miatt telente képtelen volt dolgozni.
A Curiosity ezeken túl azért is vagányabb társainál, mert a Mars kutatásához felszerelték egy ütvefúróval és egy olyan lézerrel, ami hét méterről is képes elpárologtatni a tömör kőzeteket – de emberi testrészeket például fénykardhoz hasonló módon lenne képes átvágni. Az ekképpen nyert minták elemzéséhez, és környezetének méréséhez pedig egy kész laboratórium található a fedélzeten.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említsük, hogy a Curiosity a világ legvagányabb leszállását hajtotta végre.
