“A növényeknek vízre, napfényre és tápanyagokra van szükségük. Az Antarktiszon nyaranta sok a napsütés, a hó olvadása után rengeteg a víz, ám a homokos, kavicsos talaj nem sok tápanyagot kínál” – magyarázta Sharon Robinson professzor, aki tizenhat éve tanulmányozza az Antarktisz növényvilágát.
A kutatók, hogy kiderítsék a mohafélék titkát, a növények vegyi összetételét elemezték, így fedezték fel olyan nitrogén “lenyomatát”, amely valamilyen tengeri ragadozó szervezetén jutott keresztül. A Wollongongi Egyetem tudósai szerint ez a nitrogén “megjárta” az algákat, a krilleket és a halakat, majd a pingvinek szervezetét is.
A kelet-antarktiszi magaslati tóparton azonban nem élnek pingvinek, így a biológusoknak arra is rá kellett jönni, hogy honnan származik a rejtélyes tengeri madár ürüléke – mint kiderült, a vizsgált moha egy őskori pingvinkolónia helyén nőtt.
“A nyolcezer és háromezer évvel ezelőtti időszakban az Adélie-pingvinek (Pygoscelis adeliae) kolóniája volt itt. Találtunk fosszílis maradványokat, valamint megleltük azokat az apró kavicsokat, amelyeket a fészekrakáshoz használtak, ráadásul még mindig ott az ürülékük. Mivel az Antarktisz klímája rendkívül hideg, a megfagyott tápanyagok mind a mai napig megőrződtek a talajban” – fejtette ki Robinson professzor.
