Azt már korábban is tudtuk, hogy a bonobók hasonlítanak az emberre – például náluk is nemet jelent a fejrázás, már-már beszédnek nevezhető hangjelzésekkel kommunikálnak, és az egyedek rendszeresen kerülnek szexuális kapcsolatba, ami miatt a Pan paniscus fajt “erotikus emberszabásúként” is emlegetik.
Az atlantai Emory Egyetem kutatója, a faj hangjelzéseit öt éve vizsgáló Zanna Clay szerint mind a saját, mind az ellenkező nem tagjaival létesített viszonyok csökkentik a stresszt és a versengést, segítenek a kötődések kialakulásában, a társas kapcsolatok kifejezésében, a konfliktusok elsimításában. A Clay által vezetett nemzetközi kutatócsapat a Lola Ya Bonobo rezervátumban figyelte meg az emberszabásúak egy csoportját, eredményeik alapján a kutatók szabályszerűséget fedeztek fel a homoszexuális találkák során kiadott hangokban.
Lola ya Bonobo rezervátum, Demokratikus Kongói Köztársaság
Clay a BBC-nek beszélt arról, hogy a hangadással csak a fontos csoporttagokkal való szexuális érintkezést reklámozzák a nőstények, mindez a ranglétrán való feljebbjutást szolgálja.
Legnagyobb eséllyel az alacsony rangú nőstények adtak ki hangot, főként akkor, ha egy magasabb rangú nőstény hívta őket pásztorórára; de a hallgatóságot is figyelembe vették, és akkor keltették aktus közben a legnagyobb zajt, amikor a legfontosabb csoporttag, az alfanőstény is a közelben volt – a bonobóknál az anyák a főnökök, amit Clay a nőstények közti (egyebek mellett szexualitással létrehozott) erős kapoccsal magyaráz.
Clay szerint a nőstények stratégiai eszközzé alakították az általában szaporodással összefüggésbe hozott hangjelzést. A ranglétrán lejjebb elhelyezkedő nőstény domináns társával folytatott szexuális kapcsolatának reklámozása megerősítheti szociális helyzetét, és ezt az alfanőstény tudtára is kell hoznia.
