(Forrás: NASA)
A Chandra röntgencsillagászati műholdja tizenkét éves működése során rengeteg, a Tejútrendszerben szétszórt szupernóvát kapott lencsevégre – legújabb felvételei a G350.1+0.3 katalógusjelű szupernóváról készültek. A Chandra és az európai XMM-Newton röntgencsillagászati műholdak felvételei arra utalnak, hogy a G350.1+0.3 centrumában található kompakt objektum egy felrobbant csillag tömör magja lehet.
Ez az objektum vélhetően egy neutroncsillag, amely lényeges távolságra található a röntgensugárzás központjától. Amennyiben a szupernóva-robbanás a röntgensugárforrás közelében történt, ez azt jelenti, hogy a robbanás óriási lökést adott a neutroncsillagnak.
Amennyiben a robbanás feltételezett helyét helyesen számították ki, ez azt jelenti, hogy a neutroncsillag a robbanás óta óránkénti minimum 4,8 millió kilométeres sebességgel száguld.
A G350.1+0.3 másik érdekessége a szabálytalan alakja: míg a legtöbb szupernóva-maradvány többé-kevésbé kerek, a G350.1+0.3 aszimmetrikus. Az asztronómusok feltételezése szerint bizarr alakját annak köszönheti, hogy a csillagrobbanás után a törmelék a közelben lévő hideg molekuláris gázfelhőben szóródott szét.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, melynek során a csillag fényessége (néhány hónapon keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik.
Neve az égbolton új csillagként való feltűnéséhez kapcsolódik, régebben hívták vendégcsillagnak is.
A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz.
A neutroncsillagok pedig nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok.
A kifejezés terjedéséért valószínűleg a Muse zenekar “Neutroncsillag-ütközés” című dala tett a legtöbbet – ez egyébként egy szerelmes dal és semmi köze nincs a neutroncsillagokhoz. De ettől még jó.
