A kutatási szünet lehetőséget ad a globális egészségügyi hatóságoknak és a kormányoknak, hogy mérlegeljék a kutatástól várható előnyöket és megegyezzenek abban, hogy miként lehet a kockázatot a minimálisra csökkenteni.
A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a madárinfluenza-vírus genetikai módosításával létrehozott mutáns vírus emberről emberre is képes terjedni, ezért egyesek attól tartanak, hogy a vírus laboratóriumokból való véletlenszerű kiszabadulása pusztító járványhoz, illetve genetikai leírásának tudományos lapokban történő közzététele bioterrorizmushoz vezethet – éppen ezért ha le nem is állítanák, többen a kutatások cenzúrázását javasolják.
A tudósok azonban védelmükbe vették a közegészségügyi szempontból alapvetően fontos tanulmányokat, amelyekre szerintük azért van szükség, hogy figyelemmel lehessen kísérni, mikor mutálódik veszélyes irányba a H5N1-influenzavírus.
A madárinfluenza vírusa először 1997-ben fertőzött meg dokumentáltan embert, azóta nagyjából hatszáz eset vált ismertté. A H5N1-vírus különlegesen romboló hatású az emberekben, mert széles körű szervkárosodást okoz, a fertőzöttek 60 százaléka – eddig nagyjából 350 ember – halt meg. A madárinfluenza-vírus eddig ismert törzsei embert nagyon ritkán, csak a szárnyasokkal való együttélés során fertőztek meg, emberről emberre pedig ezek a “vad” törzsek nem terjedtek.
Az influenzavírusok gyakori mutációja miatt azonban akár a természetben is kialakulhat olyan törzs, amely könnyen terjed emberek között is. A kutatócsoportok arra kerestek választ, hogy milyen genetikai változtatásokkal történhet ez meg. A vadászgörénnyel, mint emlős influenzamodellel végzett kísérletek azt a meglepő eredményt hozták, hogy a génmérnökséggel létrehozott új vírus könnyedén terjedt az állatok között, a vad H5N1-vírusnál pedig jóval fertőzőbb lett.
