Az évfordulóról bizony nem sokan emlékeztek meg. A szovjet parlament utolsó ülését 1991. december 26-án tartották, ekkor a parlament feloszlatta magát, és 1991. december 31-ével kimondta az állam megszűnését…
Ugye elhiszik, hogy a cikk illusztrációjául készült kép nem húsz éve készült? (Igaz, nem is az idén. A meglepő feliratot egy élelmiszboltban pár éve fotóztam le.) Az elmúlt hetekben viszont sok helyen láttam a „Szovjetszkoje igrisztoje” nevű pezsgő óriásplakátját, onnan jött az ötlet, hogy megkeresem a fotót és körüljárom egyrészt a szovjet szót, másrészt hogy létezhet-e manapság szovjet pezsgő.
Bármelyik szótárban keresse az ember a szovjet jelentését, nagyjából az alábbiakat fogja találni: 1. ’a volt Szovjetunióval, annak berendezkedésével kapcsolatos’, ’szovjetunióbeli’; 2. ’tanács, tanácstestület, munkástanács’ (forrás: Idegenszó-tár, szerk.: Tótfalusi István, Bp. 2004.). Kedvenc meghatározásomat a Bakos Ferenc-féle 1972-es szótárban találtam, hiszen pontosan tükrözi a kor hangulatát:
„tanács; az orosz forradalom történetében a munkások és parasztok felkelésének és hatalmának szerve, a szovjet állam szervezeti alapja”.
Ha a szótári jelentést vesszük alapul, a szovjet jelző a pezsgő előtt legfeljebb a ’Szovjetunióra jellemző’ értelemben állhatna (messzire vezetne, ha belemennénk, jelölt-e a szó bármikor is nemzetet, maradjunk annyiban, hogy ezt legfeljebb a kommunista hatalom sulykolta hetven éven át…).
És akkor jöjjön egy kis kitérő a pezsgő oroszországi (illetve szovjetunióbeli) történetéről. Dióhéjban: az ital gyártása a 19. század második felétől kezdve virágzott Oroszországban (a leghíresebb és legdrágább, a „Novi Szvet”, amely Lev Szergejevics Golicin orosz arisztokrata gyárában készült, például az 1900-as párizsi világkiállításon a földkerekség legjobbjának bizonyult). Később a cári hatalom megdöntése és a bolsevik hatalomátvétel átmenetileg véget vetett a pezsgőgyártásnak is, és az csak a húszas évek végén kezdett újból talpra állni: a már államosított üzemekben – bár továbbra is a hagyományos, orosz (!), Golocin-féle technológiával – ekkor kezdték gyártani a „Szovjetszkoje Sampanszkoje” néven ismert pezsgőt. (Naná, hogy az elnevezésben már csak a szovjet szó szerepelhetett…)
Ezt 1969-től exportálták is, igaz, „Szovjetszkoje Igrisztoje” néven (a védett eredetű név, a „champagne” miatti jogi vitákat elkerülendő). Az „igrisztoje” egyébként oroszul ‘pezsgő’-t, ‘habzó’-t jelent, ugyanazt, amit az angol sparkling).
Telt-múlt az idő, már Gorbacsovon és a rendszerváltáson is messze túl voltunk, és a „Szovjetszkoje Sampanszkoje” név még mindig virágzott. És érdekes módon nem a „szovjetszkoje” esett ki belőle először, hanem a “sampanszkoje”. 2005-től hivatalosan már az orosz piacon sem lehetett pezsgőt így hívni (vagyis nem lehetett volna, hiszen a vita a mai napig tart): a nemzetközi kereskedelmi egyezmények alapján a champagne onnantól már csak az észak-franciaországi Champagne borvidék habzóborait jelölhette.
Vagyis miről van itt szó? Arról, hogy egy védjegy túlélte a történelem változásait, és 19. századi orosz pezsgőgyártás ide vagy oda, az ottani nyelvhasználók (vagy a habzóbortermelők) számára a pezsgő megmaradt szovjetnek.
Ha az általam lefotózott bolti felirat import pezsgőre vonatkozott, akkor egyértelmű, hogy ott egyszerű fordításról beszélhetünk (és akkor a ‘Szovjetunióra jellemző’ jelentés valamennyire valóban helytálló lehet). Hogy a mostani óriásplakátokon látott „Szovjetszkoje Igrisztoje” mennyire szovjet, azt viszont még ennyire sem tudom: azt a pezsgőt ugyanis Magyarországon gyártják…
(A plakát szerint egyébként a “Szovjetszkoje Igrisztoje” „A pezsgők cárja”. Hogy a márkanévvel együtt említve mekkora történelmi ellentmondás feszül itt, abba bele sem merek gondolni…)
