A történelem számos találmányához hasonlóan ez a történet is tömve van véletlennel és sorsszerűnek tűnő fordulattal. Charles a hatgyermekes család elsőszülöttjeként látta meg a napvilágot New Haven egyik legidősebb családjában – a város 1638-as alapításában egy Stephen Goodyear vett részt.
Rendes gyermekként 1814-ben azért hagyta el a családi fészket, hogy Philadelphiában tanulja ki a vas- és műszaki cikkek kereskedelmének szakmáját – hét évvel később, felnőtt férfiként tért vissza Connecticutba, hogy társként vegyen részt édesapja naugatucki üzletében, ahol nemcsak elefántcsont és fém gombokat készítettek, hanem mezőgazdasági cikkeket is.
Két évvel az után, hogy 1824-ben családot alapított, Charles ismét Philadelphiába költözött, ahol épp a mezőgazdasági termékek vonalán nyitott boltot. Miután a kezdeti bizalmatlanságot sikerült leküzdeni a vásárlókban – ekkor ugyanis nagyrészt Angliából importálták ezeket a termékeket –, az üzlet virágzásnak indult és mindenki arra számított, hogy a fiatalember hamar meggazdagszik.
A Scientific American illusztrációja 1891-ből
Forrás: Wikipédia
Charles életébe a sors akkor avatkozott be először, mikor 1829-30-ban súlyos gyomorbaj kezdte el kínozni – ezzel egy időben számos üzlete is gondokkal kezdett el küszködni. Mire fizikailag képes lett volna kezelni a gondokat, már túl késő volt, csődöt kellett jelentsen.
A súlyos pénzügyi problémákkal küszködő Goodyear 1831-32 táján azonban hallott egy új anyagról, a gumiról – nem volt azonban elhamarkodott ember, sokáig gondolkodott és minden újságcikket félretett, amit talált róla. Mikor New Yorkba látogatott, a mentőmellények keltették fel az érdeklődését, azonban azt tapasztalta, hogy a felfújásukhoz elengedhetetlen gumicsövek nem voltak túl jók.
Hazatérve azonnal munkához látott és jobb minőségű csöveket készített, amikkel a bostoni Roxbury Rubber Companyt szerette volna megkörnyékezni. Az üzletvezető teljesen elégedett volt Goodyear munkájával, azonban bevallotta, hogy a gumi legnagyobb hátránya az, hogy egy éven át kell tesztelni, mielőtt egy termékről kiderül, hogy hibás-e vagy sem – és még így is számos vásárló szétrohadt, használhatatlan áruval tér vissza.
Goodyear ekkor vette a fejébe azt, hogy a megfelelő körülmények között fantasztikus tulajdonságokkal bíró gumiból lehet egy olyan anyagot készíteni, ami stabilabb és tartósabb. Azonban mikor visszatért philadelphiai otthonába egy hitelezője nem volt hajlandó tovább várni és letartóztattatta – első kísérleteit a börtönben végezte.
Első sikertelen próbálkozásai után a hitelezői feladták a reményt, azonban Charles a gumi megszállottjává vált és bútorai értékesítése után egy ismerőse padlásán folytatta munkáját.
A feltaláló saját bevallása szerint az áttörést 1839-ben érte el. Egyesek szerint nyílt lángra, mások szerint egy forró tűzhelyre került a kénnel kevert gumiból, de maga Goodyear is úgy nyilatkozott az első vulkanizálásáról, hogy „nem tudományos módszer közvetlen eredménye” – bár elmondása szerint mégsem véletlen, inkább megfigyelés és következetes próbálásról van szó. Szerintünk pedig ez a „véletlen” egy hosszabb megfogalmazása.
Goodyear azonban sose gazdagodott meg találmányából – a befektetők a korábbi, sikertelen próbálkozások miatt már nem bíztak a szavában. Az autógumikat gyártó Goodyear vállalatot nem ő, hanem Frank Seiberling alapította 1898-ban és a cég nevével csupán tisztelgett az 1860-ban elhunyt feltaláló előtt.
