A kutatást végző argentin és svéd szakemberek alkotta csapatot irányító Marcelo Reguero paleontológus szerint a februárban talált, megkövesedett őscet állkapocscsontja feltehetően 49 millió éves.
Evolúciós értelemben ez nem áll túl messze azoktól az 53 millió évvel ezelőttről származó előbálna-fosszíliáktól, amelyeket Dél-Ázsiában és egyéb melegebb éghajlatú területeken találtak.
Meglepő, de ezek az előbálnák kétéltűek voltak, vagyis a szárazföldön és a vízben is kitűnően boldogultak. A most felfedezett állkapocscsont tulajdonosa azonban a már teljes mértékben vízi életmódot folytató Basilosauridae családba tartozott.
A Chicagói Egyetem paleontológusaként dolgozó Paul Sereno szerint ha a lelet megállja a helyét a tudományos vizsgálatok során, az azt fogja sugallni, hogy az ősbálnák sokkal gyorsabban kifejlődtek, mint azt korábban gondolták a szakemberek, akik jelenleg a mai India és Pakisztán területén élt, félig vízi életmódot folytató őseiktől származtatják őket.
“Lényeges dolog maga a helyszín (is). Találni egy ilyen példányt a Déli-sarkvidéken rendkívül érdekesnek számít” – hangsúlyozta Paul Sereno, aki nem vett részt személyesen a felfedezésben.
A Basilosaurus volt a legnagyobb ragadozó cet, amely valaha járta az óceánokat. Körülbelül 18-20 méter hosszú és 60 tonna súlyú volt.
Az állat mindig készen volt a zsákmány felkutatására, Örök táplálékkereséssel töltötte az idejét, hogy fel tudja tartani masszív testét.
Anatómiája azt mutatja, hogy nem volt képes mélyre merülni, és táplálékát a vízfelszín közelében kereste. Neki nem volt spermacet-szerve, mint a mai fogasceteknek.
Hátsó végtagjait még viselte, de elcsökevényesedve, és az állatnak az év nagy részében nem volt hasznára, csak párosodás közben. (forrás: Wikipedia)
