A baculum – azaz péniszcsont – néven is ismert csont az evolúció során az emberből eltűnt, számos emlős rendelkezik azonban vele, többek közt a csimpánzok és a gorillák is. Pontos szerepét máig nem sikerült meghatározni.
Jean-Francois Lemaitre, a Liverpooli Egyetem kutatója francia és svájci kollégáival vadon élő vöröshátú erdeipockokat – Myodes glareolus – fogott be az angliai Cheshire megyében, hogy megvizsgálja, anatómiai változásokhoz vezetett-e az evolúció során a hímek közti versengés.
A vöröshátú erdeipocok legfeljebb 18 hónapig él, a nőstények egy év alatt négy-öt almot nevelnek fel, és egyetlen szaporodási cikluson belül számos hímmel párzanak.
A kutatók a befogott állatok laboratóriumban nevelt kölykeivel végeztek kísérleteket. Két-két hímet helyeztek egy-egy nőstény fészekanyagához, majd meghatározták az általuk hagyott szagminták mennyiségét.
A több szagnyomot hagyó hímeket dominánsként sorolták be, mivel azok több erőfeszítést tettek azért, hogy magukhoz vonzzák a nőstényt.
Ezt követően a kutatók az összes hím péniszcsontjáról röntgenfelvételt készítettek, majd összehasonlították azokat. Míg a korábbi kutatások a rágcsálók baculumának hosszára koncentráltak, a mostani adatokból kiderült, hogy nagyobb szerepe van a szélességnek – írták Lemaitre és kollégái a Behavioural Ecology and Sociobiology című szaklapban.
A domináns hímek péniszcsontja szélesebb, de nem hosszabb, mint az alárendelt hímeké. Lemaitre szerint, ennek oka abban keresendő, hogy a nőstények peteleválásához fizikai stimulációra van szükség, és a szélesebb péniszcsont esetleg több pete leválását eredményezheti, ami nagyobb szaporodási sikerhez vezet.
Lemaitre elmondása alapján kutatásuk az első lépés a nemi szervek felépítése és a szaporodási siker közti összefüggések megértéséhez az emlősök esetében.
