A kisebb tintahalaknak igen nehéz felvenni a nagyobb hímekkel a versenyt, hacsak nem alkalmaznak egy olyan biológiai trükköt, mint a lándzsás kalmárok, a Logilo bleekerik alacsonyabb termetű példányai.
Míg a nagyobb hímek a testük fitogtatásával nyerik el választott puhatestű “hölgyük szívét”, addig a kisebb hímek képtelenek hasonlóan reklámozni magukat és felvenni velük a versenyt.
Ezért fejlesztették ki az átlagosnál hosszabb spermiumokat. A tintahalak spermáinak méretét a Tokiói Egyetemen Ivata Joko és kutatótársai vizsgálták meg.
Ez az első faj, aminél kimutatták, hogy a hímek két csoportja különböző típusú spermát termel.
A tudósok azt is észrevették, hogy a kisebb tintahalak nem jutnak előnyhöz nagyobb spermáikkal, csak kompenzálják méretkülönbségeiket, mivel mindkét csoportból származó spermium igen mozgékony és termékeny.
Sőt a kisebbek gyorsabban jutnak fel a nőstények petéihez, és hamarabb termékenyítik meg azokat, amíg a nagyobb spermiumoknak a nőstény tintahal már kilökődött petesejtjeinél lehet esélye.
A végső győzelem mégis a nagy tintahalakat illeti. Hiába az ügyes húzás a kisebbek részéről, a nőstények még mindig több nagyobb kalmárt hoznak világra, mint kicsit.