Tudomány

Valóban zsugorítottak emberfejeket

24.hu
24.hu

2011. 06. 15. 11:48

DNS-vizsgálattal sikerült bebizonyítani: igaz a borzalmas folklór, a dél-amerikai indiánok valóban ellenségeik fejeit zsugorították össze.

Korábban a témában:

Az ecuadori vadonban élő jivaró indiánok bizarr szertartásaikról hírhedtek. Megölt ellenségeik fejét állítólag addig zsugorítják, amíg az öklömnyi nem lesz, ezt később zsákmányként és termékenységi fétistárgyként őrzik meg.

Egy rendkívül jó állapotban fennmaradt zsugorított fejet – azaz az indiánok nyelvén zanzát – vetettek DNS-elemzés alá izraeli genetikusok, hogy közelebb jussanak a jivaró legenda megfejtéséhez, igaz-e a horrorisztikus eljárás, vagy egyfajta hamisításról lehet-e szó. A zsugorított fejek 80%-áról biztos, hogy kecskebőrből készített hamisítvány, melyet a XIX. században gyártottak haszonszerzés céljából, a többiről pedig csak sejteni lehetett, hogy valóban emberi erdetű.

Az Eretz Izrael Tel Avivi Múzeumban őrzött fej annyira ép, hogy még az elhunyt férfi haját, arcvonásait és más fizikai jellemzőit is megmutatja. A felállított genetikai profilból kiderült, az izraeli zsugorított fej valódi emberi bőrt tartalmaz, a haja is eredeti. A fejet kémiai elemzések alapján sós lében pácolhatták, egy dél-amerikai férfitől származik, aki az afro-ecuadori lakosság tagja lehetett. Az áldozat ősei Nyugat-Afrikából származtak. Valamikor 1600 és 1898 között ölhették meg.

Utoljára Leonard Clark utazó járt olyan jivaróknál, akik még űzték a fejzsugorítás szokását 1948-ban. Azóta nem tudni, hogy készítettek-e az indiánok zsugorított fejeket.

A héber tudósok most arra ösztönzik más múzeumok szakembereit, vizsgáltassák meg zanzáikat, kivonható-e belőle emberi DNS. Magyarországon a Néprajzi Múzeumban őriznek egy példányt, melyről gyanítható, hogy egykor egy élő ember feje lehetett.

ÍGY FŐZTÉK A ZANZÁT

A győztes felvágja a megölt ellenség nyakbőrét, elválasztja a mellkastól. Ezután lándzsáját bedugja mélyen két nyakcsigolya közé, és egyetlen vágással elválasztja a fejet a törzstől.

A szemhéjakat chontatűvel – a chonta egy pálmaféle – és növényi rostokkal szorosan összevarrja. Ezután chontapálcikákat tűzdel a felső és alsó ajakba, s erős növényi szálakkal összekötözi ezeket, hogy a száj csukva maradjon. Eközben már ég a tűz a nagy kondér alatt.

A vízbe egy kúszónövény levét öntik. A növényi nedv megakadályozza, hogy a haj a további eljárás során kihulljon. Ezután az áldozat fejét a vízbe teszik, és amíg fő, a jivarók néhány követ gyűjtenek össze.

A köveknek gömbölyűeknek és különféle – pontosan meghatározott – nagyságúaknak kell lenniük. A köveket a tűz hamuja alá rakják, és megforrósítják.

A fej néhány órai főzés után eredeti nagyságának egyharmadára zsugorodik össze. Ekkor lehűtik, oly módon, hogy a hajánál fogva lógázzák a levegőben. Ezt követően összevarrják a nyílásokat, egyedül a nyaknyílást hagyják szabadon, innen dugják be a felforrósított követ.

A fejet ekkor ismét lóbálják. Amikor a kő kihűlt, másik, kisebb kővel cserélik fel. A fej ugyanis az aszalódás következtében ismét kisebbre zsugorodott. Végül egy kevés forró homokot öntenek a fejbe. A homok bejut a legkisebb ráncokba is, és még kisebbre aszalja a zsugorított fejet. (forrás: A fejvadász jivaro indiánok)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

cof
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.