Az amondawa törzs tagjainak talán azért “nincs idejük”, mert bőven van nekik: nem kapkodva éldegélnek. A világtól teljesen elzárva teltek napjaik egészen 1986-ig, csak akkor fedezték fel őket a brazil őserdőben.
Most brit kutatók, a Portsmouth Egyetem tudósai vizsgálják, miként lehet, hogy ez a törzs “időtlen” maradt – legalábbis az elvont gondolkodás terén.
Azt természetesen érzékelik tagjai, hogy az események egymást követően történnek, és ezt meg is tudják beszélni maguk között, ám nincs szavuk az időre, sem annak olyan mértékegységeire, mint hónap vagy év, és persze nanoszekundumok sem röpködnek ajkaikról.
Emiatt azután azt sem tudják, hogy ki hány éves. A felcseperedést és öregedést azonban nyelvükkel mégis kifejezik valamelyest: vannak szavaik az egyes életkorszakaszokra.
Ami külön is érdekes: a törzs – miután kapcsolatba került tágabb hazájával, Brazíliával – tanulgatja a portugál nyelvet, mely gond nélkül használja az olyan szóösszetételeket, mint például a “jóval később”. Így aztán a brit kutatók igyekeznek kiismerni ezt az időtlen észjárást, amíg nem késő. A törzs ugyanis kezdi megismerni a naptárat, és idővel nem lesz olyan tagja, akinek “nem lesz ideje”.
