A Balaton Titanicja – elsüllyed a Pajtás (1954)

A magyar hajózás történetének legnagyobb tragédiája történt egy nyári napon, 1954. május 30-án. A helyszín a Balaton, az ok az emberi felelőtlenség.

A Pajtás névre keresztelt csavargőzös kishajót a Dunáról vezényelték a Balatonra 1946-ban, és később kibővítették befogadóképességét 150 főről 200 főre, mindenfajta műszaki felülvizsgálat nélkül. A személyzet a feljegyzések szerint értesítette a feletteseket a hajó bizonytalanságáról (a súlypont megemelkedésének lehetőségéről), de ők nem reagáltak érdemben.

A hajó délelőtt negyed 11-kor indult el Siófokról Tihanyba, Balatonfüreden keresztül. Füredig semmi vészjósló nem történt, onnan a gőzös 11 óra 30-kor indult tovább. 176 (vagy 178?) utas és 6 fős személyzet tartózkodott a fedélzeten – legtöbben a gyereknapot ünnepelték a hajókázással, és figyelték az abban a percben a startpisztoly lövésére elindult vitorlásversenyt.

A kikötőből a Tagore sétány felé indult el a Pajtás, és először balra, majd jobbra billent. Heisz Pál kapitány el akarta fordítani a kormányt, hogy megállítsa a borulást, de nem sikerült: a hajó a bal oldalára dőlt, és süllyedni kezdett, miközben kitört a pánik. A gőzhűtő, Vámosi Gyula, aki kabinjában ragadt, halála előtt nem sokkal még kiengedte a kazánból a gőzt, hogy a hajó ne robbanjon fel még nagyobb tragédiát előzött meg.

A baleset következtében 23 ember (22 utas és a fűtő) vesztette életét és több mint 50 ember megsérült, annak ellenére, hogy a közelben zajló vitorlásverseny résztvevői gyorsan megkezdték a mentést.

A tragédia súlyát a korabeli politikai vezetés megpróbálta enyhíteni, a Szabad Nép című lapban jelent meg egyetlen hír, 12 halottról beszámolva – Rákosi Mátyás pedig hírzárlatot rendelt el.

A katasztrófára a balatonfüredi Tagore-sétányon szobor emlékeztet. A hajót később kiemelték, és a rekonstrukció után még szolgálatba is állt.