A darabokra tört márványtáblát 1813-ban fedezték fel a Via dei Sepolcri-n, azaz a Sírok útján, amelynek mentén találhatók Pompeji legismertebb és legépebben fennmaradt sírkamrái.
A sírfeliratra a “márvány ajtó sírjánál” bukkantak, amely Pompejiben divatos faajtó “márványutánzata” volt.
A Vezúv végzetes kitörésének idején, Kr.u. 79 augusztusában az egyetlen márványtömbből kifaragott síremlék még befejezetlen volt, s így a tábla ideiglenes “elhelyezést” nyert, míg az emlékmű elnyeri végső alakját. A vulkánkitöréskor a márványtábla leesett, összetört, a darabokat pedig betemette a törmelék.
A feltáráskor összegyűjtött töredékek a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumba kerültek, később hat darabját összerakták, amelyekből kiderült, hogy bizonyos Lucius Caltilus Pamphilus libertinus – felszabadított rabszolga – állítatta szeretett hitvesének. A feleség neve viszont hiányzott.
Peter Kruschwitz és Virginia Campbell, a Readingi Egyetem kutatója gondosan átvizsgálták a nápolyi múzeumban őrzött feliratok fotóit. Végül megtalálták a töredéket, ennek köszönhetően kiderült, hogy a feleség neve Servilia, s bár még apróbb töredékek hiányoznak, a házaspár kétezer éves elválás után ismét “találkozott”.
AJÁNLOTT LINKEK:
Tudj meg többet Pompejiről!
Így rakták össze a sírkő darabjait (Discovery News)
