A temetkezésekre az úgynevezett Varjak falánál leltek a kétszáz méter hosszúságú építmény a Nagy Szfinxtől délre található; a feltételezések szerint négy és fél évezrede, a piramisokkal egy időben kezdték el építeni.
A sírokban nyugvó személyeket a 2700 és 2000 évvel ezelőtti időszakban helyezték végső nyugalomra, évezredekkel később, mint ahogy felépültek a piramisok.
Földi maradványaik tanúsága szerint az elhunytak alultápláltak és vérszegények voltak, ami arra utal, hogy lényegesen hiányosabb étrenden éltek, mint a korabeli társadalom átlaga. Útravalóul alig kaptak valamit, a temetkezések jó része pedig teljesen híján volt a sírmellékleteknek.
“A társadalom alsó rétegei temetkeztek itt” – hangsúlyozta Jessica Kaiser régész.
Érdekes módon a férfiak sokkal rosszabb kondícióban voltak, mint az asszonyok, s a sérülések is majdnem kizárólag az erősebbik nem képviselőinek “privilégiuma” voltak.
“A törések, ficamok gyakorlatilag csak a férfiaknál figyelhetők meg, ami arra enged következtetni, hogy szignifikáns életmódbeli különbség lehetett a nemek között” – emelte ki Jessica Kaiser.
Hozzátette: ezek az emberek egészen más feltételek között élhettek, mint a piramisépítők 4500 évvel korábban. A 2700 és 2000 évvel ezelőtti időszak az úgynevezett későkor, amikor Kr.e. 732 és Kr.e. 30 között Egyiptomot a núbiaik, perzsák és makedónok uralták.
A helyiek által a Varjak falának nevezett építmény környéke évezredeken át nekropoliszként szolgált a közeli települések lakói számára, akik a területet a piramisok közelsége miatt szent helyként tisztelték.
A Gízai fennsík nem az egyetlen piramiskomplexum, amelyet évezredekkel a megépítése után nekropoliszként kezdték használni.
Sznofru fáraó által építtetett piramisok egyikénél Szneila közelében a feltételezések szerint közel egymillió múmiát temettek el.
