Tudomány

Gyapjas állatok éltek százötvenezer éve az Ibériai-félszigeten

A mamutok és egyéb gyapjasok a jégkorszak végén, tízezer éve a felmelegedéstől haltak ki.
Korábban a témában:

Az extrém hideget kedvelő, nagytestű emlősök maradványai 72 helyszínen, többségükben az Ibériai-félsziget északi részén kerültek elő.

Az Oviedói Egyetem és a madridi Complutense Egyetem kutatói összeszedték és izotópvizsgálatnak vetették alá az összes, az Ibériai-félszigeten valaha feltárt ilyen leletet. Az eredményeket a grönlandi jégfurat oxigénizotóp-eloszlásával összevetve a leleteket egy paleoklimatikus skálán helyezik el.

Az extrém hideget kedvelő fajok – a gyapjas mamut, a gyapjas rinocérosz, a rénszarvas, a sarki róka, a pézsmatulok és a tatárantilop – kezdetben kis számban, izoláltan éltek a mai Spanyolország területén.

A kutatás szerint 150 ezer évvel ezelőtt, amikor megérkeztek, Európa többi részén az időjárás még e glacialis – jégkorszaki – fajok számára is túl zordnak bizonyult. Így délre vándoroltak, ahol jóval enyhébb volt a klíma.

Negyvennégyezer évvel ezelőtt ezek a nagytestű emlősök a korábbiaknál sokkal elterjedtebbé váltak, de ez az állapot csak időleges volt. A hidegebb időszakok, amelyekben gyarapodásnak indult a glaciális fauna, enyhébb periódusokkal váltakoztak, és ekkor csökkent a mamutok és társaik populációja.

Az utolsó csontleletek tízezer évesek – ez egybeesik a legutóbbi jégkorszak végével. Ebben az időszakban az egész északi féltekén felmelegedésnek indult az éghajlat. Ezzel párhuzamosan csökkent a glaciális – jégkorszaki – fajok élettere, azok is északabbra, és kisebb területekre korlátozódtak.

A hőmérséklet emelkedése valóságos biológiai krízist jelentett ezeknek az állatoknak. Némely fajok, mint például a sarki róka, vagy a rénszarvas az Északi-sark felé tette át “székhelyét”, ahol napjainkig kiválóan érzik magukat. A gyapjas mamutok és a gyapjas orrszarvúak már nem voltak ilyen szerencsések.

A csontleletekhez kapcsolható pollenmaradványok vizsgálata arról tanúskodik, hogy a megafauna képviselői füves sztyeppéken éltek az Ibériai-félszigeten.

JÉGKORSZAK

A jégkorszak vagy glaciális egy hosszútávú éghajlati változás, amely alatt a Föld átlaghőmérséklete lecsökken, ezzel a sarki jégtakarók, a kontinentális jégtakarók és a gleccserek területe nagy mértékben kiterjed.

Tudományos szempontból már az is globális lehűlést jelent, amikor a sarkokon állandó jégsapkák találhatók.

A földtörténet során több hosszú távú globális lehűlés és globális felmelegedés váltotta már egymást. Az egyes jégkorszakok között úgynevezett interglaciálisok – jégkorszak közötti korok – vannak, melyek ciklikusan váltják egymást.

Az utolsó nagy földtörténeti korszakot, a pleisztocént az északi félteke nagy részén a jégkorszaki klíma jellemezte.

A korszakban hat glaciális követte egymást viszonylag rövidebb interglaciálisokkal. Ezért gyakran a pleisztocén egész korát csak mint „a jégkorszakot” említik.

Az utolsó jégkorszak (glaciális) kb. 10 000 éve fejeződött be. Most interglaciálisban, jégkorszak közötti korban élünk.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.