November 1-én indítják utolsó útjára a Discovery űrrepülőgépet a NASA eddigi tájékoztatása szerint.
Az űrrepülőgép szilárd tüzelőanyagú gyorsítórakétái illetve külső hajtóanyagtartálya már össze van szerelve a Kennedy Űrközpont járműszerelő csarnokában.
Maga a szűkebb értelemben vett űrrepülőgép szeptember nyolcadikán csatlakozik a pályára állását támogató rendszerhez: jelenleg a Discovery még az űrközpont hármas számú felkészítő hangárában található.
Miközben a jármű felkészítése rendben zajlik a felszálláshoz, az STS-133 kijelölt legénysége sem lustálkodik. A gyakorlás fő színtere a houstoni Johnson Űrközpont, azonban a felkészülés bizonyos műveleteinek a Cape Canaveral-i Kennedy Űrközpont ad otthont.
A Discovery utolsó útjának különleges küldetése az első humanoid robot, R2 űrbe és egyúttal a Nemzetközi Űrállomásra juttatása. R2 lesz ugyanis a Discovery történelmi, utolsó útjának hetedik utasa.
Ez lesz az eddigi leöregebb még használatban lévő űrsikló harminckilencedik, és egyben utolsó utazása.
A Discovery űrrepülőgép (OV-103) a három használatban lévő Space Shuttle egyike. 1984-ben repült először (STS–41–D), ez volt a harmadik amerikai űrrepülőgép és jelenleg a legidősebb.
Műholdakat, űrszondákat indított, kutatórepüléseket végzett és részt vett a Nemzetközi Űrállomás építésében. Nevét korábbi kutatóhajókról kapta.
A Discovery űrrepülőgéppel indították az Ulysses űrszondát, három TDRS műholdat, a Hubble-űrtávcsövet és ezzel végezték a második és harmadik karbantartó repülést a Hubble-nél.
Az 1986-os Challenger-katasztrófa és a 2003-as Columbia-katasztrófa után a Discovery végezte el az első próbarepülést. 1998 októberében a Discovery fedélzetén utazott John Glenn, az első amerikai Föld körüli pályán és akkor 77 évesen a világ legidősebb űrhajósa. A tervek szerint a Discoveryt 2010-ben vonják ki használatból.
