Lassan másfél éve már, hogy több millióan követték feszült figyelemmel világszerte, mi lesz az OceanGate vállalat Titan elnevezésű merülőhajóján utazók sorsa. A magánvállalat több merülést megélt hajójának 2023. június 18-án az Atlanti-óceánban, Újfundlandtól 740 kilométerre nyugvó Titanic roncsához való útja során veszett nyoma, amikor is öt ember utazott a fedélzetén, köztük a cég vezérigazgatója és társalapítója.
A kommunikáció hivatalosan helyi idő szerint délelőtt 11:15 körül szakadt meg végleg a Titan és a felszíni kommunikációt biztosító Polar Prince hajó között, ezt követően pedig viszonylag gyorsan megkezdődtek a mentési munkálatok, illetve a matekozás, hogy meddig maradhatnak életben a fedélzeten lévők. A szakértők ekkor jelezték, hogy elvileg 96 órára elegendő oxigén volt a hajón, ám ezt követően napokig nem találtak semmiféle nyomot a jármű hollétét illetően.
A tragédia óta eltelt hónapok során számos terhelő háttérinformáció derült ki a vállalatról: például, hogy a NASA, a Boeing és szinte minden korábbi beszállító vagy partner aggályait fejezte ki a projekt kapcsán. A belsős munkavállalók, akik jelezték a félelmeiket a cég vezetőségének, jobb esetben csak nem kaptak visszajelzést, de volt olyan is, akit rögtön elbocsátottak.
A körülmények pontos feltárása végett az amerikai parti őrség nyilvános meghallgatást hirdetett szeptember 16. és 27. között: a két hetes üléssorozat nyomán pedig rengeteg új információ látott napvilágot az esetről, többek közt a roncsról készült első fotót is itt mutatták be a nyilvánosság számára. A meghallgatás során megkérdezett szakértők, korábbi dolgozók, és a mentést irányító szakemberek nyilatkozatai alapján pedig úgy tűnik, az információk elhallgatása miatt nem csak az expedíció, de a mentés is halálra volt ítélve.
Kapzsiság vezetett a katasztrófához
A tragédia óta eltelt időszakban nemcsak a hatóságok voltak tevékenyek a körülmények feltárását illetően: a nyár folyamán ugyanis a Wired magazin belsős dokumentumok, emailek, valamint a régebbi dolgozókkal és beszállítókkal készített interjúk alapján egy komplex képet adott a cég vállalati kultúráját és Stockton Rush vezérigazgató hozzáállását illetően. Ahogy az erről készült cikkünkben is beszámoltunk, bár a hajó nem kapott tanúsítványt a mélyvízi merülésre, és az azon dolgozó mérnökök több hibát is találtak a prototípusmodelleken és a kész hajókon is, Rush inkább az iparági szabályozásokat bírálta, amelyek szerinte akadályozták az innovációt.
Mint az az oknyomozó munkából kiderült, 2016-ban az OceanGate a Washingtoni Egyetem speciális kamrájában tesztelte a Cyclops 2 – későbbi nevén a Titan – egyik modelljét, amely először kapta meg a könnyebb, forradalminak nevezett szénszálas struktúrát. Amikor azonban elérték azt a nyomást, amely a Titanic mélységében uralkodik, hirtelen erős zaj támadt, a tároló pedig megremegett. A modell a szimuláció során összeomlott, jóval azelőtt, hogy elérte volna az OceanGate által megjelölt biztonsági határt.
A Dél-Karolinában tartott meghallgatás során a cég egy korábbi dolgozója, Matthew McCoy elmondta, hogy amikor 2017-ben a céghez került, gyorsan kiderült, hogy a vállalat nem dolgozik együtt tovább a Washingtoni Egyetem alkalmazott fizikai laborjával, ám akkor nem árulták el, mi volt a szétválás oka. Elmondása szerint visszatekintve ez lehetett az első intő jel – azon túl, hogy a cég dolgozói jelentős részben egyetemi gyakornokok voltak, releváns szakmai tapasztalat nélkül. Nem sokkal később azonban jött a második jelzés is, amikor már az akkor is megtépázott hírnevű Boeing nem vállalta a szénszálas kompozitokból álló szerkezet megépítését.
McCoy elmondása szerint ugyanebben az évben egy üzleti vacsora során ő maga is jelezte Stockton Rush vezérigazgatónak és a cég minőségellenőrzési vezetőjének, Scott Griffith-nek, hogy a hajó minősége nem megfelelő egy ilyen expedícióhoz. Rush ekkor azt mondta, ne izguljon a szabályozások miatt, mert „lefizetett egy kongresszusi tagot, aki gondoskodik arról, hogy minden simán menjen”. Az ex-munkavállaló jelezte: nem tudta hova tenni ezt a kijelentést, ugyanis ez éppúgy vehető megfélemlítésnek, mint hencegésnek.