Tech

Hatalmas, titokzatos kozmikus struktúrát találtak

Kevin Hinrichs / Getty Images
Kevin Hinrichs / Getty Images

Gyűrű alakú kozmikus megastruktúrát találtak, a felfedezés árnyalhatja a világegyetemmel kapcsolatos eddigi elméleteket – írja a The Guardian. A Nagy Gyűrű átmérője mintegy 1,3 milliárd fényév, és ezzel a valaha megfigyelt legnagyobb struktúrák közé tartozik.

A Földtől több mint 9 milliárd fényévre fekszik, és túl halvány ahhoz, hogy közvetlenül, saját szemünkkel láthassuk. Átmérője az éjszakai égbolton 15 teliholdnak felel meg.

A Nagy Gyűrű mérete ellentmondani látszik a kozmológia egyik alapvető feltételezésének, a kozmológiai elvnek. Ez azt állítja, hogy egy bizonyos térbeli lépték felett a világegyetem homogén, és minden irányban egyformának tűnik.

Egy-egy struktúra elméleti mérethatára 1,2 milliárd fényév, ám a Nagy Gyűrű meghaladja ezt.

„A jelenlegi kozmológiai elméletek alapján nem gondoltuk, hogy ilyen léptékű struktúrák lehetségesek” – mondta Alexia Lopez, a Közép-Lancashire-i Egyetem doktorandusza és a csapat tagja. A hipotézisek szerint legfeljebb egyetlen rendkívül nagy struktúrára számíthatunk az egész megfigyelhető univerzumban.

A világegyetemet kinagyítva elméletileg egy hatalmas, jellegtelen univerzumot kellene látnunk, a Nagy Gyűrű ezért váratlan. Az elmúlt években más meglepő, óriási kozmológiai struktúrákat is találtak, ezek közé tartozik a becslések alapján nagyjából 3,3 milliárd fényéves Óriási Ív is.

Érdekes módon a két struktúra a Földtől azonos távolságban, az Ökörhajcsár csillagkép közelében helyezkedik el. Ez felveti annak lehetőségét, hogy egy összefüggő kozmológiai rendszer részei. „Ezeket a furcsaságokat folyamatosan a szőnyeg alá söprik, de minél többet találunk, annál inkább szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy talán a standard modellünket újra kell gondolnunk” – nyilatkozta Lopez.

A Nagy Gyűrűt a Sloan Digital Sky Survey (SDSS), a távoli kvazárok katalógusának elemzésével fedezték fel. Ezek az objektumok olyan fényesek, hogy több milliárd fényév távolságból is láthatók, és úgy viselkednek, mint az óriási, távoli lámpák, amelyek megvilágítják a közbeeső galaxisokat.

Lopez és munkatársai különböző statisztikai algoritmusokat használtak a potenciális nagyméretű struktúrák azonosítására, így detektálták a Nagy Gyűrűt. A struktúra eleinte szinte tökéletes gyűrűnek tűnt az égbolton, a további elemzések során viszont kiderült, hogy inkább dugóhúzóra emlékeztet.

A kozmológusok nem tudják, milyen mechanizmus hozhatta létre a struktúrát. Az egyik lehetőség a korai világegyetemben egyfajta akusztikus hullám, az úgynevezett bariónikus akusztikus oszcilláció. Egy másik magyarázat a kozmikus húrok létezése – ezek olyan feltételezett „hibák” az univerzum szövetében, amelyek az anyag nagyméretű törésvonalak mentén való összecsapódását okozhatják.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik