A zavarba ejtően egzotikus című NieR Replicant ver.1.22474487139… játéknak meglehetősen összetett a háttere: egy akció-kaland szerepjátékról (ARPG) van szó, ami lényegében az eredeti, 2010-es NieR Replicant remastered verziója. Ez a változat csak Japánban volt elérhető PlayStation 3-ra, a szigetországon kívül egy alternatív változat, a NieR Gestalt (a borítókon csak NieR címmel) jelent meg Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra, méghozzá egy idősebb, marconább főszereplővel. A NieR Replicant 1.22474487139… tehát a nyugatra soha el nem jutott eredeti verzió feljavított változata, ami kapott egy újabb esélyt, hogy rejtett gyöngyszemként megkapja a neki járó figyelmet.
A régmúlt világ romjai
A játék története a nem túl távoli jövőben, 2053-ban kezdődik, főhősünk Tokió romjai között a kishúga, Yonah megvédésén ügyködik, a várost elárasztó Shades nevű szörnyekkel szemben. Ha ez nem lenne elég, a lány beteg, ugyanaz a fertőzés támadta meg a testét, ami emberiség nagy részét kipusztította. A homályos prológus után a történet 1412 évet ugrik előre, egy kis falucskába, ahol a nyitányban megismert páros tengeti a mindennapjait. Yonah állapota az idő múlása ellenére is változatlan, hősünk pedig ekkor dönt úgy, hogy elindul megkeresni a gyógymódot. Ezen a ponton indul be az igazi kaland, amihez később három csapattárs szegődik, és aggódni sem kell, a meglehetősen kusza nyitány ellenére később minden felmerülő kérdésre megkapjuk a választ.
11 éve a NieR legerősebb pontja az akkoriban egyedülállónak számító narratíva volt, ami mit sem vesztett erejéből. Két évvel a Spec Ops: The Line megjelenése előtt Yoko Taro hasonló témát dobott fel, mint a német Yager fejlesztőcsapat, csak elvontabb formában, és a végeredmény jobban is működött. Amíg a Spec Ops a tetteink következményét vádlón vágta az arcunkba, addig a Nier története megmutatta, hogy ami az egyik oldalon szeretettől fűtött cselekedetnek tűnik, másik nézőpontból kimondottan károsnak, sőt egyenesen gonosznak hathat. Ezek az újabb nézőpontok viszont csak az újbóli végigjátszások során válnak egyértelművé, hiszen korábban nem látott új jelenetek árnyalják az első nekifutásra kifejezetten hősiesnek tűnő tetteinket.
Nem tévedés, a teljes élményhez többször neki kell futni a programnak, viszont az első alkalom után a többi befejezés megnyitásához elég a történet második felét újra és újra megismételni.
Nosztalgiaturmix
A 2010-es verzióhoz képest a legszembetűnőbb változás a harcrendszert érte. A Replicant az eredeti játékot egy érzésre kellemesebb, mutatósabb akciójátékká alakította, ami sokban hasonlít az Automatához. A harc lendületesebb, menü nélkül is gyorsan válthatunk a fegyverek között, a manánk pedig a mágikus kombók közepette is visszatöltődik. Apróság, de számomra külön öröm, hogy az ugrás természetesebbé vált, és ennek eredményeként a platformer részek kevésbé frusztrálóak. Az irányítás ugyanolyan egyszerű, mint az eredeti NieR esetében, de a korszerűsítésnek hála mégis könnyedebb, és ennek hála élvezetesebb.
Na de milyen a játékmenet? Ha röviden kellene jellemeznem, akkor szerelmeslevél a videójátékokhoz – legalábbis azokhoz, amik a Yoko Taro vezette csapat szívéhez közel állnak. Sokféle játék van összezsúfolva a NieR-ben: az alapokat a Zelda ihlette, míg a mellékküldetések és fejlődési rendszer az elmúlt évtized szerepjátékaiból származnak. Egy hátborzongató kúriában pedig rögzített kamerára áll át a játék, csak úgy, mint az 1996-os Resident Evilben. Itt még egy laboratóriumot is kapunk, ahol viszont a játék átáll Diablo-szerű hack ’n’ slash-re, egy ponton pedig szöveges kalandjátékká avanzsál a program. A különböző stílusok keveréke ráadásul nemcsak élvezetessé, de emlékezetessé is teszi a játékot.
A főküldetés mellé jár 70 mellékküldetés, de a játéktér kapcsán érezhető, hogy a program felett eljárt az idő, ugyanis a missziók többnyire önismétlők, és kimerülnek az „ölj meg X mennyiségű lényt”, és a „szedj össze Y mennyiségű tárgyat” típusú feladatokban. Örvendetes változás ugyanakkor, hogy az eredeti változattal ellentétben itt már minden melléküldetés teljes szinkront kapott, további bónuszként pedig egy teljesen új küldetés vár ránk, megkapunk minden korábban külön letölthető extra tartalmat, és még egy új befejezésre is jutott energia a fejlesztőcsapatnál.
„Weiss, te ***fej!”
Ami a grafikát illeti, a Replicant a kötelező körök mellett (magasabb felbontás és képfrissítési ráta) dizájnjában is megváltozott. Az eredeti játék piszkos, komor látványából kicsit visszavettek, és a karaktermodellek is átalakultak, hogy érzetre egységesebb legyen az összhatás a népszerű folytatással. Akadnak ugyanakkor technikai problémák is: az átvezetőknél a másodpercenként megjelenő képkockák sebessége lényegében megfeleződik, 144 Hz (vagy magasabb) képfrissítési ráta mellett pedig hajlamos begyorsulni a program, ami a harcok esetén nem túl kellemes. Erre a problémára a rajongók már találtak megoldást, de azért bízom egy hivatalos javításban is.
2010-ben a játékosok még nem álltak készen a NieR-re, de az elfeledett klasszikus most kapott egy újabb esélyt, méghozzá úgy, ahogy azt az alkotók eredetileg tervezték. A NieR Replicant ver.1.22474484487139… egy olyan, gyönyörűen melankolikus, szívszorító történettel várja a játékosokat, amit mindenkinek érdemes átélnie.
Szerző: Láving Dániel
A NieR Replicant ver.1.22474487139… április 23-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünket a PC-s változat alapján készítettük.
