Időről időre megtörténik, hogy felrobbanó, kigyulladó mobilok sebesítik meg tulajdonosukat, a tragikusabb esetek akár halállal is végződnek. Legutóbb arról számoltunk be, hogy egy 14 éves kazahsztáni diáklány halt meg a párnája alatt tartott, felrobbanó mobiltól. Tavaly egy malajziai startup vezetője is így vesztette életét, akinek két mobiltelefonja közül az egyik töltés közben felrobbant hálószobájában, és ugyanebben az évben egy 19 éves indiai lány Nokiája robbant fel beszélgetés közben.
A közbeszédet 2017-ben kezdte aktívabban foglalkoztatni a zsebükben hordott készülékek veszélye, amikor a Samsungnak vissza kellett hívnia az összes Galaxy Note7 mobilt, amik közül több is kigyulladt. Utóbb kiderült: az aksik tervezésekor nem volt körültekintő gyártó. Érdemes megjegyezni, hogy bár széleskörű hibáról volt szó, 90-100 darab mobil gyulladt ki a 2,5 millió leszállított Note-ból. A modellek visszahívásával minden bizonnyal sikerült megelőzni még pár balesetet, de összességében elmondható, hogy a robbanások ritkák. Másrészről viszont életeket követelhetnek, és senki sem akar egy időzített bombát tartani a közvetlen közelében.
Mitől robbanhat fel a mobil?
Az esetek túlnyomó részében a mobil akkumulátora a problémás komponens. A manapság elterjedt sztenderd a lítiumion-akkumulátor (Li-ion). A kutatók eleinte fémes lítiumot tettek az aksikba, a nagy áttörést viszont a Sony megoldása hozta 1991-ben, azóta terjedt el használatuk a fogyasztói elektronikai eszközökben, így a laptopokban, telefonokban, kéziszerszámokban, elektromos járművekben. Ma már az anód és a katód közt lévő elektrolitba teszik bele a lítiumionokat.
A telepnek két ellentétes oldala van, két elektródával: a szénalapú anóddal (leggyakrabban grafit) és fém-oxid katóddal (leggyakrabban lítium-kobalt-oxid, lítium-vas-foszfát, vagy lítium mangán-dioxid). Előbbi a negatív töltésű ionokat tartja magánál, utóbbi pedig a pozitívakat (ez van tele lítiummal). Mikor tölteni kezdjük a mobilunkat, az ionok a katódtól az anód felé kezdenek nyüzsögni, ha pedig nem töltjük, csak használjuk a telefont, akkor éppen fordítva. Miközben a pozitív töltésű lítiumionok a katód felé mozognak, ami vonzani kezdi a negatív töltésű ionokat, azok áthaladva az eszközön elektromosságot generálnak. Az ionok mozgását az elektrolitek segítik.
Tehát az ionoknak egyik oldalról a másikra kell közlekedniük, de az anódnak és a katódnak nem szabad érintkeznie, mert ez esetben átirányítanák az energiát a középen lévő elektroliteknek. Az elektrolitek pedig gyorsan mozognak és instabilak, rengeteg hő szabadulhat fel. Az elektrolitek rekcióba léphetnének más kemikáliákkal, gázok szabadulhatnak fel, túlforrósodhat a telep. Ha a külső tároló fala kiszakad, akkor a forró gázok kiszöknek, aminek következtében kigyulladhat, elpattanhat, felrobbanhat a készülék.
Ezt próbálja megelőzni a két elektróda közé helyezett alig néhány mikron vastagságú ion-membrán réteg, az úgynevezett szeparátor. A robbanó Note7-eknél épp az volt a probléma, hogy az akkumulátoron belül az anód és katód közti elválasztás túl vékony lett, időnként átszakadt, a két elektróda érintkezett, ami gyulladást idézett elő a telefonokban. A Li-ion telepekben továbbá van egy védőáramkör is, ami szabályozza a töltés és a töltöttség leadásának folyamatát, ez felel azért, hogy ne sülhessen ki egyszerre túl sok energia. Ha ez meghibásodik, az aksi túltöltődhet, vagy túl gyorsan töltődhet fel. A telep már lehet gyárilag is hibás ilyen szempontból, de magunk is árthatunk neki,
Ahogy Dan Steingart, a Princeton Egyetem tudósa is magyarázza: az aksi töltése leginkább arra hasonlít, amikor egy gumiszalagot feszítünk és elengedünk. Ha túlhúzzuk, elszakadhat, így a telepet károsítja, ha egyik oldalon túl sok az energia.
Így kerülhető el a baj
Összességében elmondható, hogy legtöbbször a túlhevülés a baj forrása. Egyes esetekben nem a felhasználónál van baj, hanem már a gyártás során hiba csúszik a gépbe, az illesztésekkel, a legyártott teleppel, illetve a tervezés is lehet eleve problémás – ahogy a Samsungnál is történt.
A fentiek persze nem azt jelentik, hogy félnünk kellene az eszközöktől, alig pár baleset jut a tömegesen gyártott alkatrészekre. Steingart szerint minden, ami ennyi energiát képes tárolni, egy potenciális bomba, és minél több eszköz kerül piacra, annál több az olyan eset, ami bekerülhet a hírekbe.
Nem lehet azonban elmenni amellett, hogy sok károsult felhasználó sem körültekintő, és a kártérítés reményében nem mindig vallják be, hogy nem a gyári töltőt, hanem egy kétes eredetű, olcsó replikát használtak. Sokan vallják, hogy bármilyen olcsó mikroUSB-s töltő jó az eszközükhöz, vagy akár egy nem kompatibilis áramerősségű töltőt használnak. Ez helytelen.
Fontos, hogy mindig a gyártótól származó töltőt használjuk, és ne másik eszközét. Továbbá nem ajánlott olcsó, nem eredeti kábeleket vásárolni az internetről. Lehet, hogy nem azonnal, de hosszútávon érződni fog ezek hatása, mivel az olcsó, nem hitelesített töltők túl sok hőt termelhetnek és károsíthatják az aksit, abban apróbb hibákat okozhatnak, lassan felzabálják a telepet.
Ugyan ma már ez nem jellemző, de az olcsóbb csereaksiknál is megvan annak a lehetősége, hogy olyan mikroszkopikus fémrészecskék tartalmaznak, amiknek nem kéne ott lenniük, és ezek reakcióba is léphetnek más elemekkel, előidézve a meghibásodást.
Magától értetődő, de azért leírjuk, hogy nem érdemes hajlítgatni, éles dolgokkal szurkálni a telefont, ugyanis amennyiben a lítiumion-akkumulátor fizikailag sérül, zárlatossá válhat és gázok szabadulhatnak fel belőle. Persze ha nem szánt szándékkal végezzük ezeket a műveleteket, alapesetben nincs mitől tartanunk, nem fog felrobbanni a mobil csak attól, hogy kiesett az emeletről.
A gyárilag problémás esetekre nincs megoldás, összességében pedig a legtöbb, amit tehetünk, hogy helyesen töltjük és használjuk a készülékünket.
Hogy miképp tölthet helyesen egy telefont, arról pedig itt írtunk korábban:
(Kiemelt kép: iStock)
