Okostelefonok tekintetében a Samsung életében minden évben két fontosabb dátum van: február vége, mikor a Galaxy S termékcsalád legújabb tagjairól rántják le a leplet, illetve augusztus eleje, mikor a Galaxy Note széria aktuális tagja debütál. A dél-koreai gyártó idén a szokásosnál is több mobilt kínál a felhasználóknak: a Galaxy S10 négy különböző változatban kapható, míg a Galaxy Note10 vonal is kibővült egy Plus változattal az alapmodellen felül. Nem csoda, hogy már követni is nehéz, miben különböznek egymástól az egyes darabok, és hogy melyiket érdemes választani.
A Note főleg abban különbözik a Galaxy S-mobiloktól, hogy méretre nagyobb (a Samsung gyakorlatilag ezzel a mobillal indította útnak a tepsimobilok trendjét) és a készülék belsejében helyet kap egy digitális stylus, a Samsung S Pen, és összességében egy szűkebb rétegnek, üzletembereknek szánják őket. De térjünk is rá, hogy a gyártónak mennyire sikerült továbbgondolnia a szériát egyetlen év alatt.
Cukorkaszínű prémium
Érdemes rögtön azzal kezdeni, hogy míg a tavalyi Note9-et nem igazán lehetett megkülönböztetni az előd Note8-tól, idén ez már nem igaz, hiszen a Note10-ek külseje alapos ráncfelvarrást kapott az aktuális trendeknek megfelelően. A kávák például szinte teljesen eltűntek a készülékről, a panelba vágott kameralyuknak köszönhetően. Az előlapi szenzort középre helyezték, ilyen téren eltér az S10-ektől, ahol a jobb felső sarokra esett a választás – nekünk valahogy jobban is tetszik utóbbi megoldás, ugyanakkor nem zavaró az aprócska kör, mert a mérete tényleg elenyésző.
A Note10+ csak alig pár milliméterrel nagyobb, mint a Note9, de a kávák eltűnésének köszönhetően a kijelző mérete már 6,8 hüvelykre nőtt. A kisebb alapmodellre egy 6,3 hüvelykes Full HD+ felbontású kijelző került, így egy igazi kis apróságról van szó, ami kézbe véve rendkívül könnyű. De a Plus variáns is vékonyabb és könnyebb a Note9-nél, ám épp annyival tűnik csúszósabbnak és sebezhetőbbnek is, a Gorilla Glass 6 üveghátlap pedig vonzza az ujjlenyomatokat (főleg ha a színváltós Aura Glow árnyalatot választottuk), de ezen is segít egy tok. Egyébiránt mindkét modell IP 68-as védettséget kapott, azaz víz- és porállók, és már alapból egy nagyon pontosan illesztésű fóliát is kapunk az előlapokra.
A Samsung továbbra is élen jár kijelzőtechnológiában: a panelek teljesítménye mindkét modellen bámulatos. A kékfény-kibocsátást felére csökkentő dinamikus AMOLED kijelző élénk, elképesztően tiszta, erős napfényben is látható (akár 1000 nit is lehet a fényerő), és a betekintési szög is remek. A Note9-hez képest talán kissé hidegebb a megjelenítés (ami egyáltalán nem baj), de ezen változtathatunk a rendelkezésre álló beállításokkal. Azt persze hozzá kell tenni, hogy jövőre már illenék előállni az egyelőre hiányzó 90/120 Hz-es képfrissítéssel, de HDR10+ támogatást például már kapunk. A Note10+ esetében a QHD+ felbontás mellett (1440 x 3040) 498 ppi a pixelsűrűség, míg az alapmodellnél az FHD+ a maximum, ami a 6,3 hüvelyken elterülő 1080 x 2280 pixellel 401 ppi-t jelent.
És ha már kijelző, ezúttal a panelba épül az ujjlenyomat-olvasó, ami ugyanaz az ultrahangos komponens, ami a Galaxy S10-ekben található. Mivel 3D-s térképet készít az ujjról, ezért ez a legbiztonságosabb módszer azonosítás terén. A használat közben egyszer sem kaptunk hibaüzenetet, pedig többször is volt, hogy oldalasan, vagy éppen nedves, zsíros ujjakkal próbálkoztunk, ezek sem fogtak ki rajta. Apróbb negatívum, hogy az ujj felismerésére szánt felület mintha kicsit kevés lenne a kijelző alján, és szokni kell egy ideig, hogy jó helyre tapintsunk. Aki az S10-eken kicsit lassúnak találta a válaszidőt, itt is annak fogja.
Az arcfelismerő funkcióról ennyire jókat nem tudunk mondani. Korábban már többször is írtunk róla, hogy az érzékelő akár egy fotóval is kijátszható: nekem sokszor elég volt, hogy a kolléga viccből egy pillanatra alulról odatartsa a mobilt a fejemhez és már fel is oldódott az eszköz. Igaz, hogy a megoldás így rendkívül gyors, de nem százszázalékosan biztos, lévén a Samsung kispórolta az íriszolvasót. A túlérzékenység rosszabb fényviszonyok közt annyira már nem jellemző, akkor azért tapasztaltunk bénázásokat: ha este szeretnénk arccal feloldani a mobilt, akkor érdemes maximum fényerővel belevilágítani az arcunkba.
Bix-bye!
A kialakítás és az anyaghasználat egészen bámulatos. Van benne elég alumínium, mégsem nehéz: a nagyobbik modell 196 grammos súlya is szépen oszlik el. Persze a Note10+ még így is egy masszív darab: a legapróbb feladatokhoz is szükségünk lesz mindkét kezünkre, cserébe viszont kapjuk a hatalmas kijelzőt. A kisebbik telefonból a színváltós, fényes Aura Glow árnyalatút kaptuk, ami elképesztően mutatós: szinte minden szögből és fényviszonyban más-más színűnek tűnik, olyan mint a szaloncukor papírja. Az ívelt kijelzőszélek, a minimális kávák és az előlapot körbeölelő üveg miatt valóban egy nagy kijelző simul bele a kezünkbe, elegancia terén a Note10 magasan megugorja a Note9 dizájnját.
Kevésbé kellemes meglepetés a gombok átvariálása. Míg a Note9-en jobb oldalra került a bekapcsoló, bal oldalra pedig a hangerőszabályzók és a Bixby gomb, itt most más a helyzet. A jobb szél teljesen üres maradt, míg a bal szélről a Bixby gomb helyét átvette a bekapcsoló, ami akár Bixbyként is használható, ez attól függ, miként programozzuk be. A billentyűkombinációk is változtak: ki- és bekapcsoláshoz egyszerre kell lenyomva tartani a halkítást és bekapcsolót, amivel anno a képernyőmentéseket rögzítettük. Igaz, utóbbinál is maradt ez a kombináció, de ekkor röviden és gyorsan kell megnyomni a gombokat.
A felhasználók körében egész biztosan kevés olyan embert találnánk, aki oda van Bixby gombért, az is hatalmas megkönnyebbülést hozott, amikor végre átprogramozhatóvá vált, de a teljes eltűnés sokat dob a használhatóságon. Aki hozzászokott az előző elrendezéshez, annak viszont mindenképp kell egy kis idő, míg az izommemóriája megszokja a helyzetet – a jobbkezesek egy részében pedig ellenérzést válthat ki, hogy a bal kezükkel többet kell matatniuk. Szerencsére a kijelzőt dupla koppintással is feléleszthetjük.
A régi felhasználókat legalább annyira meglepheti, hogy a Samsung is leszámolt a jack dugóval, a készülék alján már csak egy USB Type-C csatlakozót találunk, és a saját vezetékes fülesükért ragaszkodóknak további rossz hír lehet, hogy az átalakító nem része az alapcsomagnak, azt külön kell megvásárolni. A Note10-ek dobozában alapból egy USB-C végződésű AKG füles kapott helyet. Akinek nagyon fáj a 3,5 millis aljzat hiánya, az választhatja a Galaxy S10+-t is, de ebben az esetben le kell mondani a Note-ok S Penjéről. Mivel eltűnt a felső keret, ezért a hangszóró a készülék aljára költözött.
Hátul sincs gond
A Note10+ hátlapjára egy három egységet számláló kamerarendszer került, az eddigi vízszintes elrendezéssel szakítva már függőlegesen, és ezek mellett található a vaku, illetve a 3D-s Time of Flight (TOF) szenzor – utóbbival először találkozhatunk Note telefonon. A sima Note10-ről a ToF lemarad, és az ezzel járó szoftveres képességeket sem tudja, de ezt leszámítva semmivel nem gyengébb, mint a 10+.
Ami a kamerákat illeti, itt nincsenek hatalmas újdonságok, hiszen a Note10 készülékek nagyjából ugyanazt a rendszert kapták, mint ami az S10 mobilok. Az előlapon egy 10 megapixeles (f/2.2), dual-pixel autófókuszos egységet találunk. A hátlapi kamerarendszer rengetege
- egy 12 megapixeles, variálható rekeszértékű (f/1.5 – 1.8 – 2.4) széles látószögű főkamerából,
- egy 12 megapixeles, 2x optikai zoomra képes telefotó (f/2.1) egységből,
- egy 16 megapixeles (f/2.2) ultraszéles látószögű egységből,
- és egy VGA-felbontású DepthVision kamerából, azaz ToF-szenzorból tevődik össze.
Utóbbi abban segíti a készüléket, hogy jobban érzékelje a teret. Ennek hála a mobil sokkal ügyesebben mossa el a hátteret (ez az effekt ráadásul már videóknál is alkalmazható), és használható arra is, hogy a megfelelő alkalmazások segítségével lemérjünk bizonyos dolgokat a telefonunkkal a Gyors Mérés nevű eszközzel, mondjuk egy bútort. Sokaknak szintén fontos lehet, hogy már az ultraszéles látószögű lencsékkel készített videóknál is jól működik a képstabilizátor, illetve a frissített szoftvernek köszönhetően minden korábbinál egyszerűbb a videovágás a készüléken.
A nappali fénynél készített fotók minőségét nem nagyon lehet kritizálni, remekül hozza a szegmenstől elvárható szintet. A felvételek részletesek és élesek, élettel teli színeket, dinamikus képeket kapunk. Igaz, a Samsung szoftvere hajlamos néha kicsit túlszaturálni és exponálni a dolgokat, de akit ez zavarna, az belenyúlhat kézzel a beállításokba. Az ultraszéles felvételek is részletesek, a telefotónál viszont jobban esett volna a 3x zoom a 2x digitális helyett. Kameraszoftver terén a megszokott dolgokat kapjuk, úgymint HDR-t, különféle effekteket, szűrőket, képernyővakut és néhány AR-funkciót.
Ami morgásra és kötekedésre adhat okot, az a rosszabb fényviszonyok közti teljesítmény, ami a Samsung korábbi mobiljaira is jellemző volt. A felvételek hajlamosak szemcsésedni, vagy itt-ott homályosak a részletek, érdemes többször próbálkozni, hogy a szoftver a legjobbat készítse el. Az éjszakai mód hátránya, hogy sokáig dolgozik, cserébe viszont valóban jobb színekkel és kevesebb zajjal tér vissza. Ez nem az a telefon, amivel gyorsan előrántva lövünk egy esti képet, érdemes nem túl hamar elkapni a kezünket, ha jó minőséget akarunk – ilyen téren a Huawei készülékei és a Google Pixel mobilok még mindig erősebbek. A szelfikamera viszont parádés, az autófókusz jól támogatja az éles és élénk színű szelfiket, az arcokon a kisebb pórusok, a szem írisze is jól kivehető, a hajnak remek textúrája van.
Szépen húzza el a Note-ánkat
A burkolat alatt egy 7 nanométeres gyártástechnológiával készült vadi új Exynos 9825 processzor kapott helyet, méghozzá 12 GB RAM és minimum 256 GB (UFS 3.0) háttértár társaságában, ami akár 1 TB-ig bővíthető a microSD kártyafoglalat segítségével – a gyártó ezúttal is igazi, játékra is alkalmas erőgépet tett le az asztalra, de a Note10 szériától nem is várunk kevesebbet. A kisebbik variánsnál memória is „csak” 8 GB, háttértárból pedig 256 GB a maximum, ráadásul ebben a modellben nincs hely microSD-kártyának, így bővítésre sincs lehetőség, ugyanakkor SIM-kártyából kettőt is helyezhetünk a készülékbe.
Nem igazán volt olyan feladat, ami megakasztotta volna a Note10+-t, bátran váltogathattunk, futtathattunk egyszerre több programot. A mostani játékok, mint a Fortnite, a PUBG Mobile és az Asphalt 9: Legends is gyorsan töltenek be és futnak, a készülék pedig nem melegszik annyira, mint a Note9.
A mobilokon Android 9 Pie fut a Samsung One UI kezelőfelületével, amit szeretünk a könnyű testre szabhatósága miatt. Végre van beépített képernyőrögzítő, állíthatunk sötét módot. Egy kis időbe bele fog telni, mire olyanra alakítjuk a felületet, amilyenre szeretnénk,
Szoftveres téren említésre méltó még, hogy van két új turbó mód. Az első a Boot up Booster, ami mesterséges intelligencia lehetőségeit kihasználva a leggyakrabban használt alkalmazásokat előre betölti, a másik pedig a Game Booster, ami a neurális feldolgozóegység (NPU) teljesítményén húz, így a játékok optimalizáltabban futnak, emellett a bejövő hívásokat és értesítéseket is letiltja játék idejére.
Amit máshol nem kapunk
A Note10+ és Note10 különlegességét jelentő S Pen digitális stylus is jobb, mint valaha. A készülék aljának jobb sarkából elővarázsolható kiegészítő lehetőséget biztosít arra is, hogy a beépített giroszkópnak és gyorsulásmérőnek köszönhetően kövesse a kézmozdulatainkat. Az új Air Actions nevű fejlesztéssel így különféle gesztusokkal, a tollal hadonászva végezhetünk el műveleteket. Például messziről vezérelhetjük a kamerát, ami nem csak arra jó, hogy exponáljunk, de a módok közt is váltogathatunk, illetve rázoomolhatunk a képekre, de vezérelhetünk médialejátszót is.
Fejlesztéseket a szoftveres oldalon is találunk: minden korábbinál egyszerűbben alakíthatjuk át a kézzel írt jegyzeteket gépelt szöveggé, ugyanakkor az új szerkesztési lehetőségek egy része (pl. rajzolás videókra, ahol a firka követi a mozgást) inkább csak mókás apróság, mintsem olyan extra, amit minden nap ki fogunk használni. Sokszor egyszerűbb is a hagyományos szövegbevitelt választani, mint a kézzel való irkálást, de amikor digitális dokumentumokat kell aláírni, vagy jegyzeteket készíteni, hasznosnak bizonyul. A Note9-hez képest elmondható, hogy pontosság és nyomásérzékenység is jobb, a toll külseje is minőségibb. És különösen felhasználóbarát, hogy a használatához nem kell semmit külön telepíteni, egyszerűen csak ki kell pattintatni a készülék aljából, a mobil alapból aktiválja a módot. Jelentős előrelépés, hogy már akár tíz órát is bír a toll úgy, hogy egyszer sem dugjuk vissza a helyére.
A S Pen mellett a mobil másik hasznos extrája a DeX mód, amivel kapcsolatban a Samsung felismerte az igényt, hogy a felhasználóknak a legkényelmesebb, ha egyetlen sima Type-C kábellel is ráköthető a mobil egy gépre, hogy a telefont kvázi számítógépként egy nagyobb, külső kijelzőn használhassák. A Samsung készített egy alkalmazást is a Note10-hez és a Galaxy Tab S6 táblagéphez, ami egyaránt letölthető MacOS-re és Windowsra, és a segítségével mindkét operációs rendszeren ablakban futtatható a DeX.
A Dex for PC appal a gép asztalán egy külön alkalmazásként jelenik meg a mobil és a rajta futtatható appok, funkciók, akár egy SMS-t is megírhatunk a laptopunkról. Mivel a Note10+ esetén egy 12 GB-os mobilról beszélünk, lassúságra semmiképp nem panaszkodhatunk, sokaknak ennél jóval kevesebb memória van a laptopjában. Apró negatívum, hogy néhány app nem méretezi át magát automatikusan például fekvő módba, nem mindig illeszkedik a laptopkijelző méretéhez, hasonlóan ahhoz, amikor mondjuk androidos alkalmazásokat futtatunk egy Chromebookon. A képeink drag and drop alapon másolhatjuk eszközről eszközre. Több macOS-es eszköz felhasználó (és a mi észrevételünk) szerint ez viszont csak az egyik irányba működik: amikor a gépről akarunk valamit bemásolni a telefonra, fordítva nem. Windowsos laptopon mindkét esetben sikerrel jártunk.
Velünk együtt fárad a nap végére
A Note10+ a sorozat történetének legnagyobb akkumulátorát, egy 4300 mAh-es telepet kapott, míg az alapmodellbe 3500 milliamperóra jutott. A mobilokat a lehető legkevésbé kíméletesen használtam, tehát max fényerővel, háttérben szinkronizáló appokkal és értesítésekkel, emellett a Mátrába tartó utamon videókat, térképet néztem, mobilneteztem, zenét hallgattam, majd fotóztam is az eseményen. Így épp egy napot bírt ki az eszköz, kijelzőidőben ez 4-5 óra körül alakult. Persze ezt kitolhatjuk olyan másfél napra az energiatakarékos lehetőségekkel, de a Note10+-ból nem lesz kétnapos mobil, lévén itt nincs mesterséges intelligencia, mint a Huawei eszközeiben, ami tovább segítené az energiafogyasztás optimalizálását. A kisebbik modell hasonlóan fogyaszt a kisebb felbontású és kisebb méretű paneljával.
Ennél is jobb hír, hogy a Note10+ már képes a 45W-os gyorstöltésre, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy nulláról mindössze egy óra alatt maximumra tölthető az akkumulátor. A kisebbik modellnél természetesen kevesebbel kell beérni, 25W a maximum. Az itteni kellemetlen meglepetés viszont az, hogy a gyártó olyan töltőfejet csomagol a készülék mellé, ami maximum 25W-ra képes, tehát ha ki akarjuk használni a telefon ezen képességét, akkor muszáj beruházni egy olyan kiegészítőbe, ami tudja a 45W-ot. És itt arra is figyelni kell, hogy az eszköz Type-C kompatibilis legyen, ugyanis a Note10-ek mellé már olyan kábel jár, aminek mindkét végén USB-C-s csatlakozó található. A készülék emellett vezeték nélkül is tölthető (15W), illetve itt is működik az S10 mobiloknál debütált reverse charging technológia, ami lehetővé teszi, hogy a mobillal pumpáljunk energiát más, vezeték nélküli töltésre alkalmas eszközökbe.
A csúcs-Note sem tökéletes
A Samsung Galaxy Note10+ nem váltja meg a világot, nincsenek forradalmi újdonságai, de ettől függetlenül egy remek készülék – a dél-koreaiak a biztosra mentek, nem akarták feszegetni a határokat. A széria világos célja, hogy egyetlen eszközben kínálja a Samsung legújabb technológiáit, a piac vezető mobilos digitális tollával egyetemben. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy a tavalyi Note9-ről nincs sok értelme váltani: a Note10 az elődhöz képest jobb hardvert, gyorsabb töltést, jobb S Pent hoz, szebb formatervet hoz, de semmi extra. Ha viszont valaki Note8-ról vagy még régebbi telefonról váltana, annak kiváló választás lehet ez a telefon, hiszen az előrelépés ebben az esetben már igencsak számottevő.
A sima Note10 a maga 329 990 forintos kezdő árával főleg azoknak lehet jó választás, akik egy ideje már kacérkodnak egy tollal felszerelt Note gondolatával, de idegenkedtek tőle a mérete miatt. Ez a verzió a nagytestvérhez, de még a Galaxy S10+-hoz képest is egy kifejezetten kompakt telefon, ami főleg a kütyümániás nőknek lehet jó hír. A Note10+ ára húzós, itthon 380 000 forintról indul a 256 GB-os verzió.
Mindkét modellről elmondható, hogy a kijelző bámulatos, a kialakítás pedig prémiumérzetet kelt, nagyon jó a teljesítményük, és a gyorstöltéssel megtámogatva az egynapos üzemidő is elégséges. Persze a legjobb az S-Pen, hiszen nincs másik gyártó, ami ennyire sokoldalú kiegészítőt kínálna és a DeX mód is könnyebben használható, mint valaha. Ha ezért cserébe elviseljük azt, hogy nincsen jackaljzat, a hátlapi kamera gyenge fényviszonyok közt nem alkot kiemelkedőt, és a gyorstöltés kihasználásához még külön kiegészítőket kell vásárolnunk, akkor egyik Note10 modell sem okoz majd csalódást.
