A Nokia 8.1, bármilyen hihetetlen, nem a 7.1, nem a 8, de még csak nem is a Nokia 8 Sirocco továbbfejlesztett változata: a márkát birtokló HMD Globalnak olyannyira sikerült megkevernie a számozgatást, hogy valószínűleg már maguk sem tudják, milyen sorrendben érkeznek a készülékeik, és csak hasraütés-szerűen adnak neveket a mobiljaiknak. Így fordulhat elő az, hogy a 8.1-nek az elődje a Nokia 7 Plus, minden logikát nélkülözve.
A számozás ésszerűsítésénél már csak a dizájnba fektetnek kevesebb energiát a gyártónál így összességében a 8.1-ről annyit érdemes tudni, hogy nem túl izgalmas, cserében teljesen korrekt és ügyes telefonról van szó. Ugyanezt állapítottuk meg annak idején a 7.1-ről is. Biztos ennek is megvan a célközönsége, de még náluk talán náluk is nehéz lehet betalálni ezzel a telefonnal:
Félreértés ne essék: a Nokia 8.1 nem csúnya telefon, határozottan elegáns és letisztult, de a mostanában megjelenő, a kanárisárgától kezdve a fényes ezüstön át a rikító pirosig mindenféle színű mobilok mellett eltörpül. Az üvegbevonatú váz fémből készült, és ez érződik is rajta, rögtön meg lehet mondani, hogy nagyon jó minőségű anyagból rakták össze, azzal nem lehet vádolni a gyártót, hogy ócskaságot adna ki a kezéből. A keret közepén ezüst díszcsík fut végig, ebben ugyanilyen ezüst gombok fekszenek: a szokásos képernyőt lezáró és a hangerő-szabályozók. Bal oldalt, a keretbe süllyesztve található a SIM-tálca, ami két SIM-kártya, vagy egy SIM és egy mikro SD-kártya befogadására alkalmas.
A NOTCH, AMI NINCS
A 6,18 colos Full HD+ IPS kijelző legfurcsább eleme kétségkívül a rejtett notch. A tervezők igen érdekes megoldáshoz folyamodtak, már ami a szenzorsziget megjelenését illeti. Ugyanis egy sötét sávval eldugták azt, ráadásul a sávot nem lehet kikapcsolni, így a notch a Nokia 8.1-en olyan, mint az ajándék, amit Mátyás király kapott a mesében – van is, meg nincs is. Ugyan az értesítések a sziget mellett jelennek meg, a sötét sáv ott maradt – ezzel a Nokia biztosan azt szerette volna kiküszöbölni, hogy a sokakat zavaró notch-ot valahogy kigolyózza, mégse vegyen el képernyőterületet az értesítésekkel, de
Ez és a széleket ölelő káva aszimmetrikussá teszi a telefont: olyan, mintha lefelé keskenyedne, ami nem túl esztétikus, bár annyira nem is zavaró. A 408 ppi pixelsűrűség már gyönyörű képet biztosít, és a betekintési szögek is jók, a képernyő pedig nem tükröződik túlságosan. A kijelzőről összességében elmondható, hogy nagyon jó minőségű, a színek szépek rajta, a kontrasztok élesek, egyedül az automatikus fényerővel gyűlt meg a bajom, mert mindig brutálisan sötétre állította a kijelzőt.
A készülék kézbe véve egyáltalán nem érződik nagynak, sem vaskosnak, pedig megvannak a méretei: 154,8 x 75,76 x 7,97 milliméteres, és 178 grammot nyom, de ez kicsit sem érződik rajta. A súlyozása nagyon jó, még női kézben sem zavaró, hogy nem kicsi, és nem is keskeny telefonról van szó.
A telefon tetején találjuk a 20 megapixeles szelfikamerát, a fény- és közelségérzékelőt, alul pedig a monó multimédiás hangszórót, a Type-C USB-portot, a jack dugó pedig most felülre került. A hátlap elegáns, letisztult, de tényleg egy kicsit ingerszegény – mi a kék / ezüst verziót próbáltuk, de a telefon kapható még iron (lilás) és steel (szürke) árnyalatokban is.
KÖZEPES A KAMERA, DE LEGALÁBB JÓ SZELFIKET CSINÁL
Innen emelkedik ki a dupla Zeiss kamerát rejtő sziget, amely a 12 megapixeles főkamerát és a mélységadatok begyűjtésére szolgáló másodlagos kamerát jelenti. Ettől a kiemelkedéstől viszont a mobil egy kicsit instabil lesz, ha lerakjuk a hátlapjára, és az üvegborítás miatt csúszkál különböző felületeken,
Az ujjlenyomat-olvasó kifejezetten gyorsan működik, és mindig felismer, viszont más biometrikus feloldásra nincs lehetőség – az arcfelismerés 2019-ben már eléggé hiányzik egy ilyen készülékről.
Ha már kamera: bár többen dicsérik a 12 megapixeles hátlapi eszköz teljesítményét, én nem voltam különösebben megelégedve vele. Nem csinál rossz képeket, de különösebben jókat sem, fotózás közben nagyítani pedig gyakorlatilag teljesen felesleges vele, használhatatlan lesz a kép. Van ugyan optikai képstabilizálás, dual pixel PD autófókusz, élő bokeh, pro mód, panoráma és nagyon alap retusálás, de így sem lehet minőségi képeket készíteni vele. Mindennapi használatra teljesen jó, és a portrémód is ügyesen ismeri fel, mit kell elhomályosítani, és mi marad élesen, sőt, a 20 megapixeles szelfikamera is nyerő, de csodát nem érdemes várni tőle.
Videót 1080p és 4K minőségben lehet felvenni, de mindegyiket csak 30 fps-ben. A telefonon visszanézve remek a képminőség, nagyobb képernyőn viszont már kevésbé mutatós. A szép kijelző láttán nem is meglepő, hogy videót nézni (például netflixezni magas felbontásban) nagyon jó rajta, gyönyörű képet ad, ha az automatikus fényerőszabályozás éppen nem húzza le a béka fenekére a fényeket.
ZENÉT HALLGATNI NEM EZZEL FOGSZ
Viszonylag ritkán hallgatok telefonról zenét, leginkább futás közben szoktam, most még nincs szezon, ezért a kipróbált mobilok hangjára ritkán figyelek – a 8.1-esé viszont annyira gyenge, hogy egy-egy rosszabb akusztikájú szobában, mint például a fürdőnkben, már-már fülsiketítő fülhallgató nélkül zenét hallgatni rajta. Teljes hangerőn gyakorlatilag elviselhetetlen, de egyébként is túl élesnek hat, ráadásul
Saját fülessel viszont már nem éreztem problémásnak a dolgot, szép basszusokkal és tiszta hangzással találkoztam, kár, hogy ez kihangosítva nem ugyanez köszön vissza a készülékből.
Ahol viszont a Nokia igazán elhasal a hozzá hasonló, de olcsóbb telefonoknál, az a hardver: teljesen rendben van, de ezen az áron már találunk jobbakat, a hasonló teljesítményű telefonokat pedig megtaláljuk olcsóbban. Bár pár helyen már lement az ára, a Nokia 8.1 még mindig 150 ezer forint körül mozog, amit kicsit túlárazott a teljesítmény fényében. A telefonban Qualcomm Snapdragon 710-es chipset van, 4 GB memóriával és 64 GB tárhellyel. Az eszközre teljesen alap Android 9 Pie rendszer került, ennek is köszönhetően villámgyorsan fut, nem volt vele gond,
Bár a gyártó szerint van gyorstöltés a telefonban, és egy 18 wattos hálózati gyorstöltőfejet is adnak a készülékhez, nekem meglepően lassúnak tűnt a folyamat a saját telefonomhoz képest. Különösen meglepő, hogy a laptopra rádugva szinte semmit nem töltött a korábbi állapotokhoz képest, még annyira sem, mintha egy hagyományos töltőre dugtam volna rá. A 3500 mAh-s aksi ráadásul nem is bírja olyan sokáig, de azért zavarónak nem mondanám: reggelente ha nagyjából egy órát töltőn van, már nincs vele gond, és ha nem nagyon nyomkodjuk, másfél-két napot kibír egy töltéssel.
A Nokia 8.1 alapvetően ügyes kis telefon, minőségi kialakítással, még akkor is, ha a dizájn nem túl kiemelkedő. Az egyetlen igazi probléma az ára: bár már kapható 120 ezer forint környékén is, amin már meggondolandó a vásárlás, de a legtöbb helyen 150 ezerért árulják, de ennyit nem adnék érte. Ha viszont valaki hű szeretne maradni a nagyöreg Nokia névhez, és egy ügyes telefont keres magának, egészen nyugodtan ruházzon be a 8.1-esre, szeretni fogja.
