Az első kezdetleges televíziók már az 1920-as évek végén felbukkantak, és még ugyanebben az évtizedben sor került az első kísérleti adásokra is, amit Angliában a BBC sugárzott.
A tévék az ötvenes évekre teljesen elterjedtté váltak (bár hazánkban csak 1954. január 20-án indultak be az első próbaadások), a hetvenes években a monokróm kijelzőket elkezdték leváltani a színes modellek, majd a nyolcvanas években felbukkantak az első LCD-készülékek,
A kétezres években az LCD mellé befutott a plazmatévé, továbbá egy egész világ tanulta meg egy csapásra a HD (High Definition) és a Full HD (az 1920×1080 pixeles, avagy 1080p felbontás) fogalmát.
A XXI. század első évtizedének végére az LCD felülkerekedett a plazmán, a telefonok után a tévék is elkezdtek okosodni, manapság pedig minden a streamelős szolgáltatásokról, a HDR-ről, illetve az Ultra HD vagy 4K felbontásról szól – ezekre mondjuk érdemes figyelni, ugyanis a kettő nem ugyanaz!
A DIÓDÁK DIADALA
Az elmúlt években ugyanakkor egyre gyakrabban találkozni még egy rövidítéssel: ez az OLED (Organic Light-Emitting Diode). Maga a technológia abszolút nem új, hiszen már a 80-as években készült képernyő ezzel az eljárással, de elterjedtté csak mostanában vált.
Hogy értsük miért jelentős áttörés az OLED, muszáj kicsit visszakanyarodni a manapság bevettnek számító, LED fényforrást használó LCD tévékhez, ahol a képmegjelenítés alapját a háttérvilágítás és a folyadékkristályok jelentik. Ennél a technológiánál a LED-ek fénye egy folyadékkristályos rétegen halad keresztül, ami egy RGB szűrő (piros, zöld és kék) segítségével hozza létre a színes képet.
Ehhez képest az OLED képernyőknél nincsenek folyadékkristályok és háttérvilágításra sincs szükség. A kijelző organikus diódákból épül fel, amik maguktól, ráadásul egyenként képesek fénykibocsátásra. A technológia hatalmas előnye, hogy a diódák teljesen kikapcsolhatók, ilyenkor egyáltalán nem fénylenek,
Ez jelentős előrelépés az LCD panelekhez képest, hiszen a folyadékkristályok minden esetben áteresztik a fényt, így valódi feketét nem képesek létrehozni. Ezzel szemben egy OLED kijelző egészen mély feketét varázsol a szemünk elé, a közvetített kép sokkal részletesebb, teltebbek a színek, arról nem is beszélve, hogy a betekintési szög és a válaszidő is optimálisabb, mint egy LCD panel esetében.
Az organikus diódáknak hála pedig nemcsak a látvány javul jelentősen, de a készülékeket tervező dizájnerek és mérnökök is elengedhetik a fantáziájukat. Amíg egy LCD képernyő legalább nyolc “rétegből” épül fel, addig egy OLED panel mindössze háromból, és
Tökéletes példa erre az LG idei csúcsmodellje, a Signature OLED W7, ami a maga 3,85 mm-es “vastagságával” lényegében tükörként simul a falra. Persze trükk itt is van, hiszen a vezérlés és a hangrendszer egy külön egységben kapott helyet, de így is lenyűgöző, hogy a dél-koreai gyártó milyen vékony testbe passzírozta be az aktuális csúcstechnológiát.
EZ A JÖVŐ
Mint említettük, az OLED panelek egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Kereskedelmi forgalomba először a Sony bocsátott ilyen készüléket még 2007-ben (XEL-1), majd az LG és a Samsung is elkezdtek kísérletezni a technológiával. A nagy szakmai rendezvényeken rendre fel is bukkantak két gyártó prototípusai, 2013-ban pedig megjelentek az első tévéik az áruházakban.
A Samsung (a Sony-hoz hasonlóan) ezután visszalépett az újabb modellek gyártásától, helyette előálltak a kvantumpontos megoldással, amit QLED-nek neveznek, de velük ellentétben az LG töretlenül bízott a technológiában, és ez most bőven megtérülni látszik.
A gyártó tévéi sorra nyerik a szakmai díjakat, a felhasználó visszajelzések pozitívak, ráadásul a konkurencia is ráébredt, hogy az OLED paneleké a jövő, és mivel egyedül az LG gyárt nagy mennyiségben ilyen kijelzőket, így a vállalatnak
A Sony idei csúcsmodellje, az A1 már ilyen technológiát használ, és a Panasonic szintén OLED tévékkel igyekszik meghódítani a piacot. Ez a vásárlóknak is jó, hiszen minél több gyártó teszi le a voksát az organikus diódák mellett, annál nagyobb mennyiségben készülnek ilyen panelek, ez pedig törvényszerűen magával hozza az árak jelentős csökkenését.
Manapság OLED-es készüléket nem nagyon lehet találni 400-500 000 forint alatt, a technológia még kifejezetten drága. Viszont már nincs messze az idő, mikor az LCD képernyőkhöz hasonlóan már 250–300 000 forintért is megvehetünk egy olyan tévét, amik nemcsak a 4K és a HDR lehetőségével csábítja a vásárlókat, de az OLED biztosította előnyökkel is.
ez mindenképpen biztató jel, ráadásul a fejlődés még koránt sem ért véget. A technológia még rengeteg lehetőséget rejt: nem csak ívelt, de hajlítható, újságként feltekerhető, vagy akár teljesen átlátszó kijelzők is jöhetnek. A forradalom elkezdődött, de nem zárult le a tökéletes feketékkel és a tükörvékony kijelzőkkel.
