Mi más hiányozna szegény amerikai katona fejéről, mint egy taktikai kiterjesztett valóságos (TAR) szemüveg? Pedig éppen erre gondoltak az amerikai hadsereg egyik fejlesztési központjának (CERDEC) és a kutatólaboratóriumának (ARL) fantáziadús mérnökei.
A lényeg, hogy az egyes lövészkatonák minél teljesebb taktikai képpel rendelkezzenek a bevetés minden egyes pillanatában.
Ehhez remek eszköznek ígérkezik az az AR-szemüveg, amelyen keresztül továbbra is látják a valódi környezetüket, de közben olyan valós idejű információkat lehet vetíteni vele, mint a helyszín térképe, a többi katona vagy éppen a felderített ellenség helyzete.
Ehhez persze folyamatos és titkosított adatforgalomra, azaz egyfajta harctéri internetre van szükség. Pont ez lenne az ún. HUNTR-rendszer.
A hadsereg reményei szerint ez nem csupán (saját) életeket menthet, de hatékonyabbá is teszi a lövészkatonák harcát és nem mellesleg
Sőt, kapcsolódni tud majd a katona fegyveréhez is, így az azon lévő kamera képét is kivetítheti maga elé a harcos. Az, hogy a fényerőt automatikusan a fényviszonyokhoz, például a napszakhoz vagy a pincéhez, esetleg a verőfényhez igazítja a HUNTR, magától értetődik.
Az eredeti túl drága volt
A dolog korántsem példa nélküli. A technológia először a katonai repülőgépeken terjedt el, de mára már a modern, negyedik és ötödik generációs vadászbombázóknál is sisakba integrált kijelzővel dolgoznak a pilóták.
Az amerikai hadsereg már a nyolcvanas évek óta szeretett volna valami hasonlót adni a lövészkatonáknak is, de 2007-ben a Land Warrior 20 kilós és katonánként 85 ezer dolláros kütyüje kiverte a biztosítékot, így a programot törölték.
Ezután fordultak az olyan piacon már kapható, ehhez képest filléres eszközök felé, mint amilyen például a Google Glass.
A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően
“A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a magas felbontású képeket eléggé le tudjuk kicsinyíteni ahhoz, hogy az elférjen az apró lencsén” – mondta a projekten dolgozó mérnök, David Fellowes. 2010-ben értek el áttörést, amikor egy hüvelykes, azaz 2,54 centiméteres négyzetre sikerült tömöríteni a képet, ekkor még szürkeárnyalatos kiadásban.
Aztán két éve bemutatták az ARC 4 néven ismert szoftvercsomagot: ez már képes volt megmutatni egy célpont irányát és távolságát, a katonák tudtak egymásnak üzengetni, és markereket hozhattak létre, ami automatikusan megjelent a csapattagok sisakjain.
A különleges erők kaphatják meg
Az új rendszert elsőnek – mint általában minden “forró” cuccot – a különleges erők katonái használhatják majd, ha az amerikai hadsereg egyáltalán rendszeresíti. Bár a bemutatón az ár nem hangzott el, de biztosan nem a néhány száz dolláros sávban mozog majd.
A másik probléma, hogy itt is számolni kell az energiaigénnyel: azaz az akkumulátorokkal, azok tömegével és újratölthetőségével, esetleg utánpótlásával. Hogy ez mennyire nem mindegy, azt egy tavalyi statisztika mutatja meg, miszerint
Kérdés persze, hogy a folyamatos akkufejlesztési kutatások során mikor sikerül végre előállni az olyan áramtároló vagy -fejlesztő megoldásokkal, mint amilyen az Asimov-féle Birodalom-sorozat sci-fi-jéből ismert, körömnyi méretű atomerőmű…
