Az autóban, menetközben való mobilozás legegyszerűbb ellenszere persze az, ha ember nem veszi fel, nem válaszol az SMS-re, vagy egyszerűen lehúzódik az út szélére és úgy intézi el a telefont. Mégis milyen jó lenne, ha létezne egy egyszerűen telepíthető, könnyedén használható, a vezetést nem zavaró kihangosító módszer, ami minden autóba passzol és nem kell naponta tölteni.
Az elmúlt években nem egy módszert próbáltam ebben a témakörben, de egy idő után az összes kütyüt száműztem az autóból. Vagy az volt a gond, hogy akkumulátoros volt, így állandón lemerült, vagy az, hogy a tartó nem fért el a műszerfalon, vagy ha igen, akkor leesett, összetört, megsemmisült, vagy esetleg elgurult, és csak azután semmisült meg.
A Sony erre a célra szánt (és a nem túl romantikus RMX7BT nevű) rendszere nagyon szeretne igennel válaszolni a kérdésre, így kipróbáltam, hogy tényleg így van-e.
Egyikkel a másikkal az egyikkel
Máris előrebocsátom, hogy bizonyos feltételek egyediek voltak a teszt során, így egyes megállapítások másnál simán lehet, hogy nem lesznek érvényesek. Ezek elsősorban a telepítésre, az autóban való elhelyezésre vonatkozik, amivel én alaposan megszenvedtem. A Sony kütyüje két főegységből áll:
- egy gombokkal, saját gombelemmel ellátott vezérlő egység, amivel fogadhatóak a hívások, vagy léptethetőek a zeneszámok,
- egy fekete kis doboz, ami az összeköttetést látja el az előző egység és az autó audio berendezése között, illetve ez az, ami Bluetooth útján kapcsolódik a mobilhoz.
A trükk az az egészben, hogy ennek a két egységnek „látnia” kell egymást, mivel a vezérlő modul jelének a továbbítása egyikről a másikra infra port segítségével történik. Az infáról évekkel ezelőtt megtanultuk, hogy pár centiméteres hatótávolsággal bír, ezért mindenekelőtt szükség van egy olyan, legalább nagyjából sík felületre, ahol nincsenek túl messze, rá is látnak egymásra, és az ember keze ügyében is van az egész. Ha ez megvan, akkor mindenki boldog, sőt, még Vincent is örül, bár a BT modul csatlakoztatását is meg kell oldani, amihez két kábelre lesz szükség.
Az egyik egy USB véggel ellátott drót, ami szerencsés esetben a jármű erre kialakított portjában tud landolni, ha pedig ilyen nincs, akkor egy adapterrel mehet a szivargyújtóba. A másik kábel egy egyszerű jack-jack darab, vagyis ez fogja az audio jelet átvinni az autó hangrendszerének, így ehhez is szükség van egy ilyen kivezetésre. Ez elég gyakori még a régebbi autók esetében is, bár nálam a tervezők valami beteges oknál fogva a kesztyűtartóban helyezték ezt el.
Elég, ha mi tudunk magyarul
A telepítés könnyű, és játékos: miután adtunk áramot a BT egységnek, az NFC-s mobilunkat odatartjuk, az pittyen, pár másodperc alatt megvan a kapcsolat. iPhone esetében manuális kapcsolódásra lesz szükség, hiszen az Apple-nél az NFC még mindig büntiben van. A rögzítéshez a Sony többféle kelléket is mellékel és alapvetően két módja van: vagy kétoldalú ragasztóval, vagy apró lyukak fúrásával és csavarozással.
Az esetleges kényelmetlenségeknek egyébként innentől vége van, mivel a kütyü tökéletesen végzi a dolgát. A fekete kis doboz tetején egy 360 fokban „halló” mikrofon található, ami még nagyobb menetzaj mellett is tökéletes minőséget adott. A gombokkal ellátott egységgel fogadhatók a hívások, illetve bizonyos alkalmazások (pl. Waze, zenelejátszó) alapfunkciói (hangerő, zoom) is vezérelhetők vele.
A Sony készített hozzá két alkalmazást is, amelyekkel hangos utasítások adhatók ki, SMS küldhető, illetve az appok akár fel is olvassák a beérkező üzeneteket, naptárbejegyzéseket. Ezeknek csak akkor van értelmük, ha az ember jól beszél angolul, illetve elviseli, ha a szoftver a maga módján olvassa fel a magyar szövegeket. Annyira nem meglepő, hogy a magyar nincs a támogatott nyelvek között, van viszont angol, japán, német, francia, olasz, spanyol és orosz.
Nem rossz a Sony megoldása a problémára, bár a két egység elhelyezése, a dupla kábel elrendezése okozhat nehézségeket. Ha azonban valakinek az autója megfelel ezeknek a követelményeknek, akkor bőven ott van az ajánlott kategóriában.
